Az autoimmun betegség több betegség együttes megnevezését foglalja magába; olyan rendellenességekről beszélünk, amikor az szervezet hibás működéséből adódóan idegen testként azonosítja a saját sejtjeit. Ilyen esetben a rendellenesen működő emberi szervezet hasonlóan lép fel a saját sejtjeivel szemben, mintha azok már elhaltak volna.
A betegséget rendszerint a megtámadott szerv alapján azonosítjuk, de az esetek bizonyos százalékában poliszisztémás rendellenességről beszélhetünk, amikor több szerv lehet érintett. Az autoimmun betegség egyáltalán nem ritka; az egy-egy szervet érintő rendellenesség relatív gyakori, pontos számot nagyon nehéz lenne mondani, hiszen betegségcsoportba egészen sok autoimmun betegséget sorolhatunk. A poliszisztémás megbetegedés ritkább, ez a populáció 1-2 százalékát érinti.
A közvélekedés szerint az autoimmun betegség jellemzően női betegség; ezt általánosságban nem jelenthetjük ki, azonban tényként kezelhető, hogy számos autoimmun betegség a nők esetében akár tízszer gyakrabban is előfordulhat. Vannak olyan autoimmun betegségek is, ahol a férfi-női arány közel azonos.
Az autoimmun betegség okai
Az autoimmun betegség kialakulásának okai között számos tényezőt találunk, egyetlen kiváltó okot sem lehetséges kiemelni, mint legfőbb kockázati tényezőt. Kiváltó okként említhető a sejtfelszín megváltozása, ami akár vírusos vagy bakteriális fertőzés következményeként lép fel, de bizonyos allergizáló tényezők is kiválthatnak autoimmun rendellenességet. A genetikai okos sem zárhatók ki az főbb kiváltó okos sorából, noha ennek egyértelmű bizonyítása nem feltétlenül elfogadott. Ezek indokolják elsősorban, hogy az autoimmun betegségcsoport rendellenességeit a szakirodalomban elsősorban szindrómaként jelölik.
Az autoimmun betegség felismerése
Az autoimmun betegség tünetei, illetve a betegségcsoport jelei elsősorban gyulladásos formában léphetnek fel. Ez az elsődleges tünet, ami a legtöbb ilyen jellegű megbetegedésre jellemző. Sok esetben fáradékonyság lép fel, aminek következményeként jelentősen csökken a terhelhetőség. Sok esetben a vasanyagcsere stabilitása is romlik, illetve hőemelkedés léphet fel. Mivel az autoimmun betegségek zöme szervspecifikus, ezért a tünetek is a legkülönbözőbb szerveken jelentkezhetnek; gyulladás jelentkezhet akár a vérképző szerveken vagy a szívburokban, de akár a pajzsmirigy, a szem vagy a bőr is lehet érintett. Egyes autoimmun betegség következtében felléphet nagyfokú hajhullás, más autoimmun rendellenesség a vörös vértestek folyamatos pusztulásához vezethet.
Az autoimmun betegségek gyógyítása
Különbséget kell tennünk szervspecifikus és rendszerszintű autoimmun megbetegedések között. A szervspecifikus megbetegedéseket rendszerint az érintett szerv szakorvosa kezeli; a colitis ulcerosát a gasztroenterológus kezeli, a vörös vértestek elhalását okozó megbetegedéseket a hematológus…
A rendszerbetegségek gyógyítását elsősorban immunológusok végzik. Mivel rendszerszintű megbetegedésekről beszélünk, ezért a gyógyítás is rendszerszintű tervezést test szükségessé. A gyógyítás elsődleges feladata az érintett szervek megmentése, illetve funkcióinak fenntartása. Második körben történik a szisztémás kezelés, ami elsődlegesen az immunrendszer működésének szabályozását jelenti. Ez bázisterápiákkal és szteroidok alkalmazásával érhető el. Súlyos esetekben a besugárzás is alkalmazható.
Az autoimmun betegségek megelőzése
Egyértelmű védekezési rendszer nem létezik, amivel nullára csökkenthetnénk az autoimmun betegség kialakulásának esélyét. A legfőbb eszközünk a megelőzésben az immunrendszer jó formában tartása, illetve azoknak a tényezőknek az elkerülése, amelyek kockázatot jelenthetnek a szervezet rendes védekezőképességének működésére.
Mint a legtöbb megbetegedés elkerülésének érdekében, az autoimmun betegségek megelőzése érdekében is egészséges táplálkozással védekezhetünk a leghatásosabban.
