Egy mesterséges intelligencia segítségével azonosított, mindössze 12 aminosavból álló peptid csökkentette az állatok étvágyát, és az elhízott egerek testsúlyára is kedvezően hatott. A „természetes Ozempic” elnevezés azonban egyelőre túlzó: a BRP nevű molekulát embereken még nem vizsgálták, és gyógyszerként való alkalmazása is további kutatásokat igényel.
Hogyan találtak rá a BRP-re?
A ScienceDaily november 4-i cikke egy olyan kutatásra hívta fel a figyelmet, amelynek eredményeit már 2025 márciusában közölte a Nature. A Stanford kutatócsoportja egy Peptide Predictor nevű számítógépes algoritmussal keresett olyan, a szervezet fehérjéiből keletkező apró molekulákat, amelyek szerepet játszhatnak az étvágy és az anyagcsere szabályozásában – írja a ScienceDaily
A fehérjék egy része először nagyobb, még inaktív előanyagként – úgynevezett prohormonként – képződik. Ezekből enzimek kisebb darabokat, peptideket vágnak ki. Némelyik ilyen peptid hírvivőként működik: jelzéseket továbbít a sejtek között, és befolyásolhatja például az éhségérzetet vagy az energiafelhasználást.
A kutatók az algoritmussal mintegy 20 ezer, emberi fehérjéket kódoló gént vizsgáltak át. A keresést előbb 373 lehetséges előanyagra szűkítették, majd ezekből több mint 2600 peptidet azonosítottak. Száz jelöltet laboratóriumban is teszteltek: közülük a BRP nevű, 12 aminosavból álló molekula különösen erős idegsejt-aktivitást váltott ki.
Mit mutattak az állatkísérletek?
A kutatók sovány egereknél és minisertéseknél vizsgálták a peptid rövid távú hatását. Az etetés előtt beadott BRP-injekció után az állatok a következő órában akár 50 százalékkal kevesebb táplálékot fogyasztottak. Ez a megfigyelés az étvágycsökkentő hatás lehetőségét veti fel, de önmagában nem bizonyítja, hogy a peptid embereknél is hasonlóan működne.
Egy másik kísérletben elhízott egerek 14 napon keresztül kaptak naponta BRP-injekciót. A kezelt állatok átlagosan három grammot fogytak, miközben a kontrollcsoport egerei ugyanennyit híztak. A kutatók szerint a fogyás szinte teljes egészében a zsírtömeg csökkenéséből adódott, az egerek glükóz- és inzulintoleranciája pedig javult. Ez ígéretes eredmény, de rövid ideig tartó, állatokon végzett vizsgálatról van szó.
Másképp működhet, mint az Ozempic
A szemaglutid – az Ozempic hatóanyaga – a GLP-1 nevű hormon hatását utánozza. A GLP-1-receptorok nemcsak az agyban, hanem többek között a bélrendszerben és a hasnyálmirigyben is megtalálhatók. Emiatt a gyógyszer az étvágy csökkentése mellett az emésztésre és a vércukorszintre is hatással lehet.
A BRP a kutatók eddigi eredményei alapján más idegsejtekre és anyagcsere-útvonalakra hat. Az állatkísérletek során nem tapasztaltak jelentős eltérést a kezelt állatok mozgásában, vízfogyasztásában, szorongásszerű viselkedésében vagy ürüléktermelésében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy embereknél biztosan elkerülné a hányingert vagy más mellékhatásokat: ezt csak humán vizsgálatok tisztázhatják.
Még hosszú út vezethet a gyógyszerig
A kutatóknak még meg kell találniuk, mely sejtfelszíni receptorokhoz kapcsolódik a BRP, és azt is vizsgálják, hogyan lehetne meghosszabbítani a hatását a szervezetben. A 2026 augusztusában közzétett stanfordi tájékoztató szerint a peptidet embereken még nem tesztelték. A biztonságosság, a megfelelő adagolás és a lehetséges mellékhatások megismeréséhez klinikai vizsgálatokra lesz szükség.
A kutatás tehát egy új lehetséges irányt mutat az elhízás kezelésében, de a BRP jelenleg még nem fogyókúrás gyógyszer. A Nature-tanulmány szerzői közül többen szabadalmi bejelentés feltalálói, a vezető szerző pedig egy, a peptid továbbfejlesztésén dolgozó vállalkozás társalapítója.
Fotó: depositphotos.com