|
|
 |
 Multimilliomos ifjútörökök
Self-made fiatalok
Szinte a semmiből gründoltak céget, alig egy évtized alatt nagy pénzt kaszáltak, de hogyan képzelik el a jövőt, mi motiválja még őket?
Négy 35 év alatti magyar vállalkozó: fiatalok és gazdagok, olyannyira, hogy akár életük végéig is eléldegélhetnének úgy, hogy nem kellene halálra dolgozni magukat. A manager magazin azért kereste meg őket, mert a piacgazdaság másfél évtizede után – bár kétségtelenül nem tömeges jelenségről van szó – egyre többen kerülnek ebbe a helyzetbe. Egyesek azért lehetnek gondtalanok, mert cégeik százmilliós forgalmat bonyolítanak évente, többnyire anélkül, hogy az operatív irányításban nagyon szükség volna az alapító „atyák” közreműködésére. Mások azért élvezhetnék az életet, mert sikeresen értékesítették jó pénzen a részesedésüket. Van viszont egy bökkenő: erejük teljében vannak, fiatalok és tettre készek. A lapunk által megkérdezett, egykori garázsvállalkozásaikat százmilliós-milliárdos cégekké fejlesztő fiatalok arról vallottak, hogy nem tartják reálisnak a visszavonult, kizárólag pecázó-unokázó üzletember képét. Az üzleti ifjútörökök mindegyike stratégiai irányítóként gondol magára – leginkább a távoli jövőben; rövid távon azért még részt vesznek az operatív irányításban. Sőt továbblépési tervekben sincs hiány, a fiatalok – eddigi sikereikre alapozva – nagy léptékben gondolkoznak.
Itt van például a Virgo Systems Kft. egyik tulajdonosa. A cég a „szerelemgyerekként” indult, időközben széles körben népszerűvé vált informatikai fejlesztését, a Várady Zsolt által kiötlött Iwiw.hu közösségi portált 1,1 milliárd forintért paszszolta el a T-Online-nak (manager magazin, 2006. november), de az értékesítés során a nemzetközi jogokat megtartotta, így a környező országokban szeretné megismételni a közösségi portál sikerét. „Nagyon érdekes más országok kultúrájába, gondolkodásmódjába belecsöppenni, és nagy feladat kitalálni, hogyan lépjünk be újabb piacokra is. A sikeres értékesítés után komoly kihívás a Virgo lendületének fenntartása” – avat be terveibe a portálban egykor tulajdonos kft.-t részben birtokló Petrovics Péter. Hasonlóan gondolkodik a kezdetekben rádiós műsorvezetői pályát tervező – ám ezt üzletemberként csak már hobbiszinten művelő – Kádár Tamás, a Berg Média tulajdonosa is: új, egyelőre Dynamo Budapest munkanevet viselő, integrált kommunikációs megoldásokat szolgáltató ügynökséget tervez létrehozni. Ezen túl olyan üzleti módozatok megtalálásán fáradoznak, amelyek révén növelni tudják az elmúlt két évben stabil cég árbevételét. Szintén cégük, a Dream Interactive Kft. fejlesztését tervezi Pfaff András, aki tulajdonostársával, Hamza Péterrel több mint egymilliárd forintot kasszírozott az amerikai képügynökség-óriástól, a Jupiter Mediától a jogdíjmentes stockfotó szolgáltatást kínáló Stockxpert.com és Sxc.hu oldalakat üzemeltető, 2004-ben alapított Haap Média Kft. 90 százalékáért. A társaság többségi tulajdonát két részletben eladó páros emellett külföldi rétegpiacokat célzó webes projektekbe invesztálna, valamint maguk is terveznek ilyen fejlesztéseket. (A cégsztorikat lásd keretes írásainkban.) A Haap Media Kft. eladáskori cégértéke meghaladta az iWiW egymilliárd forintos eladási árát.
Privát szféra Persze a nagy terveket a fiatalok szerint is könnyebb úgy dédelgetni, hogy a forintban is mérhető siker annak ellenére is egyértelműen egzisztenciális biztonságot is hozott mindannyiuk számára – Kádár és Pfaff is nagyobb lakás vásárlására szánta el magát -, hogy többségük már a kezdetek kezdetén sem szenvedett különösebb hiányt semmiben. „Eddig is minden rendben volt körülöttem, de most, a sikerek után nem hiszem, hogy különösebb egzisztenciális gondjaim adódhatnak” – érzékeltette a Stockxpert.com és Sxc.hu eladását követő benyomásait Pfaff. Feltehetően ezzel is összefügg, hogy a számlákon megjelenő, korábban sosem látott összegek okozta friss élmény mellett a magasabb életszínvonal, a szabadidő is egyre fontosabbá vált számukra. „Nekem a legnagyobb kihívást most az jelenti, hogy ki tudjam adni a kezemből a felelősséget, a munkákat” – mondta Kepets András is, a tavaly 450 millió forint forgalmat bonyolító Ulpius Ház Könyvkiadó Kft. ügyvezető igazgatója és többségi tulajdonosa. Más, az Ulpiust kiegészítő kiadókba fektetne, valamint irodalmi ügynökségként hazai írók fordítási jogait képviselné külföldön. Az első, ebbe az irányba tett lépésnek tekinthető, hogy február elején olaszul jelent meg Gerlóczy Márton Igazolt hiányzás című, itthon már sikeres alkotása. Hasonló gondolatokat forgat a fejében a másik három fiatal vállalkozó is. „Lassan csökkenteni szeretném a napi operatív irányítási feladatokat, és inkább a tervező helyzetébe hoznám magam. A célom, hogy a most nálam összpontosuló felelősségi köröket több részre osztva le tudjam adni” – vázolta a közvetlen jövőre vonatkozó terveit a négy közül legfiatalabb cégtulajdonos, Pfaff.
A munka és magánszféra különválasztásának igénye mind a négyüknél felbukkan, ám Kepets kissé más úton jár. Céges életük nyolcadik-tizedik évében a másik három szereplő igyekszik tartható keretek közé terelni a munkával eltöltött órák számát, az Ulpius Ház tulajdonosának azonban hobbija is az olvasás, ezért nem is igazán törekszik a szakmai és a magánélet nagyon éles szétválasztására. „Egyik éjjel fáradt voltam és rosszkedvű, töprengtem, hogy mit is lehetne csinálni, majd elővettem az éves tervet, és azon gondolkodtam” – hozott példát a könyvkereskedő. Kádár ezt a folyamatot konszolidálódásként látja: részben komoly párkapcsolata révén rendeződtek át a prioritások, ennek nyomán például abbahagyta a rádiózást, és igyekszik 9-10 órára szorítani a munkával töltött időt. A Virgo Systems tulajdonosa szerint pedig nem lehet teljesen szétválasztani a munkát és magánéletet, noha ő most már tudatosan törekszik arra, hogy a munka ne toljon ki más dolgokat az életéből, ahogy ez az iWiW eladásának idején is történt.
„Most nem érzem külön, hogy mennyi pénzem van, mert anyagilag régóta sikeresebb vagyok az átlagnál. Inkább csak nagyobb szabadságot ad ez a pénzügyi háttér” – kommentálta a gyarapodást Petrovics, aki február közepén tért vissza féléves indonéziai-ausztráliai-új-zélandi körutazásáról. Számára a céges életből való ideiglenes kilépést jelentő hosszú utazás – amelyet egyébként a másik három fiatal nem tartott alternatívának – tudatos távolodás volt a napi ügyektől, mivel úgy érezte, hogy az iWiW eladása túlzottan magába szippantotta, meghatározta magánéletét is. A hirtelen „megtollasodás” nyomán Kepets is lényegesen többet utazik a korábbiaknál – de ellenkező előjellel. Ő a mellett, hogy inkább pár napos európai tartózkodásokat enged meg magának, ezt sem tudja elválasztani a munkától, mert mindenhol mániákusan beveti magát a könyvesboltokba.
Sikerfaktorok A beszélgetések során arra is kíváncsiak voltunk, hogy a négy fiatal miként tekint vissza a sikerére, milyen tényezőket lát legfontosabbnak. A válaszokból az derül ki, hogy a self-made fiatalok egyike sem a cipőtisztítóból lett milliárdos amerikai álmának megtestesítője, középosztályi hátterük jelentős szerepet játszott abban, hogy élni tudtak a kilencvenes években felbukkanó lehetőségekkel. Sikerességük alapjai között mindegyikük előkelő helyen, ám nem kizárólagosan említi a már-már közhelynek számító – és időnként valóban nélkülözhetetlen – öszszetevőt, miszerint jókor jó helyen kell lenni, s nem szabad elszalasztani a megfelelő emberekkel való találkozások nyújtotta esély(eke)t. Nagy titkokba nem avatnak be, a szerencsét sikerességük meghatározó, ám csak egyik elemének tarják, a többi jól ismert s ugyancsak elengedhetetlen erény – az ambíció, a törekvés, a kitartás és a szorgalom – mellett.
„Szerencsésnek tartom magam, hogy szinte az ölembe hullottak a lehetőségek, de a lehetőségekkel élni is kell tudni” – vélekedett Kádár Tamás, aki alkalmazkodóképességében és türelmében látja saját sikerességének kulcsát. Szintén a kitartás és a szorgalom szerepét tartja fontosnak a „szerencsésen jóba nyúltunk” effektus mellett Petrovics Péter. A többiektől kissé eltérően a szerencsénél jóval nagyobb szerepet tulajdonít a személyes kvalitásoknak – a célra tartásnak és az akarásnak – Pfaff András, a külföldön népszerű stockfotóügynökség elődjét létrehozó Dream Interactive Kft. ügyvezető igazgatója és egyik tulajdonosa. „Nem igazán látok magam körül sikereket. A környezetemben élők egy részénél például adottak voltak az olyan lehetőségek, mint a céges környezet és a pénz, de az általam vártnál kevesebb lett sikeres ember, mert nem volt meg bennük a vállalkozó szellem, az akarás” – értékel az International Business Schoolon (IBS) végzett Pfaff.
Élet a gazdagság előtt Az egzisztenciális biztonságnak, a kitágult utazási lehetőségeknek a munka és magánélet összemosódása mellett további ára is volt: Kádár Tamás a hőskorszakot a 12-14 órás munkanappal tudja felidézni, s elmondása szerint nemegyszer ébredt az irodájában. Pfaff pedig úgy emlékszik vissza a főiskola ideje alatt szárba szökkenő cégére, hogy a vállalkozás miatt nem tudott a maga által elvárt szinten teljesíteni az iskolában. Kepets Andrásnál részben a baráti kapcsolatok sínylették meg a sikeres kiadói munkát, tapasztalata szerint ha egy régi ismerős felhívja, akkor vagy kézirata van, vagy fordítani szeretne. „Néha azt gondolom, hogy nemcsak a tízmillió futballkapitány, de a tízmillió író országa is vagyunk, és nemegyszer sértődés lett egy-egy kézirat elutasításából” – részletezi a népszerűség árnyoldalait a kiadó vezetője.
A négy sikeres fiatalból háromnak semmiféle gazdasági képzettsége sincs: menet közben tanultak bele az üzleti életbe. „Életem első számlája megírásának ötször futottam neki” – idézte fel a kezdeteket Kádár. Éppen ezért talán nem véletlen, hogy e három fiatal nem annyira lát ok-okozati összefüggést végzettségük és az elért sikerek közt: Petrovics ugyan elkezdte a Gábor Dénes Főiskolát, ám akkor már fejlesztőként dolgozott, így kilépett a felsőoktatás keretei közül. „Szeretek tanulni, de sosem voltam jó a szervezett oktatásban. Sokkal többet lehet tanulni másoktól és a saját hibáinkból, mint száraz tankönyvekből” – vázolta az iskolapadhoz való viszonyát. „Induláskor nem volt semmilyen gazdasági ismeretem vagy konkrét elképzelésem az üzletről. Lehet, ha pontosan tisztában vagyok azzal, hogy hogyan működik egy cég, akkor bele sem vágok” – vélekedik a tavaly már 25 bestsellert kiadó, az idén 130-150 könyv piacra dobását tervező Kepets.
Wild Judit
A stockxpert.com
A családi vállalkozásként 1996-ban alapított Dream Design Bt. keretein belül kezdett weboldalakat tervezni a 16 éves Pfaff. „Fiatalok voltunk, hétvégén összedobtunk egy-egy site-ot, és mindenkinek tetszett. Én foglalkoztam a grafikával és az ügyfélkapcsolatokkal, s mindig volt, aki besegített” – mesélte a hőskorszakról Pfaff, akihez 1998-ban csatlakozott az egy évvel idősebb Hamza Péter, a betéti társaságból kinövő, 2006-ban 115 millió forint forgalmat bonyolító, 18 főt foglalkoztató Dream Interactive Kft. másik tulajdonosa – a kft.-ben Pfaff 68 százalékot birtokol.
A nagy pénzt hozó weboldal elődjét, az Inertia névre hallgató, a webes fejlesztők közösségi site-jának egy részeként működő s a fejlesztői munkához hasznos ingyenes képcserélő szolgáltatást 1999-ben Hamza találta ki. „Miután lefordítottuk angolra, „rászakadt” az internet erre a funkcióra, így egy évvel később, Sxc.hu címen külön weboldalt hoztunk létre ennek a szolgáltatásnak. Semmi komoly tervünk nem volt vele: egy a szakmának szóló nonprofit kezdeményezésként tekintettünk rá.”
Az összes letöltéseinek Magyarországról ma már csupán egy százalékát jegyző szolgáltatás nemsokára megnyílt a hirdetések előtt, mivel az egyre növekvő népszerűség kezeléséhez új szervereket kellett vásárolni. A hirdetések nem vették el a képcserélők kedvét, így 2005 októberében újabb változással találhatták szemben magukat. „Átgondoltuk az egész szolgáltatás jövőjét, a közösségi funkciót és a hirdetéseket meghagytuk az Sxc.hu-nak, míg a jogdíjmentes stockfotó-szolgáltatásnak létrehoztuk a Stockxpert.com oldalt. A fotósok az ide feltöltött képeikért az 1 és 10 dollár közötti letöltési ár felét kapják meg” – mondta a Dream Interactive Kft.-t is magában foglaló Dream Holdingban 50 százalékig – a site-ot a Dream Holding tulajdonában lévő Haap Media Kft. üzemelteti – tulajdonos Pfaff. A döntés nem várt sikert hozott, két hónap múltán már heti ezer dollár körüli bevételt produkált a képügynökség, és a horizonton megjelentek a kérők képügynökségek, pénzügyi befektetők képében.
Egy hónappal később a „visszautasíthatatlan” ajánlatot tevő Jupiter Media Jupiterimages nevű divíziójáé lett a Haap Media Kft. 49 százaléka, majd az ekkor még többségi tulajdonos Hamza és Pfaff további 41 százalék eladásáról is megállapodott. Az így létrejövő tranzakcióban az eladáskori cégérték meghaladta az iWiW egymilliárd forintos, nagy nyilvánosságot kapott eladási árát. Ezáltal a Jupiter Media tulajdonába került a hobbiból készített, nonprofitként induló szolgáltatás 90 százaléka. „Azt gondoltuk, hogy hosszú távon csak azok tudnak ezen a konszolidálódó piacon labdába rúgni, akik mögött nagy játékosok vannak” – indokolta az eladás második lépését Pfaff.
Az Ulpius Ház
Sodródással indult az 1998-ban alapított Ulpius Ház Könyvkiadó Kft. története is: Kepets András, a kiadó 80 százalékos tulajdonosa a 13. születésnapjára kapott pénzből és annak kamataiból, valamint édesanyja segítségével adta ki 1998-ban 200 ezer forintból első könyvét, Mark Twain Puddingfejű Wilsonját. „Az Örökmozgó moziban lévő könyvesbolt üzemeltetőjével, Suba Marival sokat beszélgettem, ő hívta fel a figyelmemet erre a könyvre” – emlékezett vissza a kiadó vezetője, aki 2001-ig vallástanári állása mellett gyakorlatilag egymaga futtatta az időközben évi 20-30 könyvnyire bővült kiadót.
Akkoriban Kepets még főleg a modern külföldi szerzők kiadásával foglalkozott, miután úgy látta, hogy „az olvasóknak lenne igénye olyan külföldi szerzőkre is, akiket a hazai irodalmi elit még nem kanonizált”. Meglátását értékelte a piac: 2002-ben az év kiadójának választották, s egy évvel később jelent meg az újabb mérföldkövet jelentő, egy ismerőstől hozzá került kézirat alapján Gerlóczy Márton Igazolt hiányzás című könyve. „Gerlóczy és Karinthy Márton Ördöggörcs című könyvének sikere után tudatosodott bennem, hogy magunk is fel tudunk építeni hazai szerzőket” – vázolta a kiadó pályamódosításának hátterét.
A Gerlóczy-könyv más szempontból is fontos állomást jelentett az Ulpius Ház életében: ez volt az első kötet, amelyet – Kepetsnek a londoni könyvvásáron szerzett élményei alapján – folyamatosan reklámoztak külső felületeken, jellemzően metróaluljárókban. A sikert két rosszabb év követte: a kiadott könyvek 50-60 százaléka bukott. Ezt a könyvkereskedő annak tulajdonítja, hogy az olvasói igények helyett inkább a kritika elismeréseit tartotta szem előtt. A sikertelenebb évek után 2005-ben profiltisztítás mellett döntött a kiadóvezető, és 51 százalékos tulajdonrészt vásárolt a fiatalosabb könyveket kiadó Konkrét Könyvek Kft.-ben.
Az Iwiw.hu
Szintén garázscégként indult 2000-ben a tavaly már 200 millió forint forgalmat bonyolító, harminc alkalmazottat foglalkoztató Virgo Systems Kft., amelyhez Petrovics Péter – aki a jelenlegi 47 százalékos tulajdonrészével a cég legnagyobb pakettjét birtokolja – 2000-ben csatlakozott tulajdonosként. Petrovics a magyar nyelvű világháló első és egyben legsikeresebb közösségi portáljával, az akkor még csak 100-200 tagot számláló Who Is Who-val (WiW) 2002 augusztusában került kapcsolatba az ötletgazda Várady Zsolt révén. „Zsolt már az elején látta, hogy nem fogja tudni egyedül fejleszteni a site-ot, javítgatni a hibáit, és ehhez partnereket keresett, így kerültünk üzletileg is kapcsolatba. Sokáig hezitált, hogy az egyre bővülő portál milyen formában üzemeljen tovább, míg végül a cégesítés mellett döntött: a megalakuló WIWNET Kft.-ben 54 százalék tulajdoni része lett a Virgónak, 36 százaléka Zsoltnak és 10 százaléka Szabó Mártonnak” – ismerteti a sikersztori elejét Petrovics.
A népszerűvé váló szolgáltatás egyre több forrást igényelt, 2002 és 2006 között 100-200 millió forintot költöttek a különböző fejlesztésekre, s a WiW-vel kapcsolatos fejlesztések további sorsáról zajló viták Várady Zsolt távozásával és tulajdonrészének majdnem teljes eladásával zárultak 2004-ben – ekkor a Virgo tulajdoni aránya 85 százalékra emelkedett. A 2005-ben debütáló fejlesztésbe fektetett munka eredménye nem sokat váratott magára. 2006 elején megjelentek a szolgáltatást működtető cég – amelynek neve időközben IWIW Kft.-re változott – kérői.
Ezek közül hat, köztük az Index.hu bizonyult komolyabbnak, míg végül a T-Online Magyarország Zrt. 1,1 milliárd forintos ajánlata lett a befutó. „Már korábban, a koncepció kidolgozásakor felvetődött az eladás lehetősége; végül azért váltunk meg a site-tól, mert már nem bírtuk a munkát. Bevonhattunk volna külső forrásokat, de ez kockázatos lett volna, és már ki is akartuk nyerni a hasznot. Ugyanakkor 20-30 százalékkal magasabb árat lehetett volna elérni, ha a tulajdonosok közt nincs abban konfliktus, hogy kinek is adjuk el az iWiW-et” – magyarázta az eladás viharosabb körülményeit Petrovics Péter.
A Berg Média
A kilencvenes évek turbulens médiaipari közegében, 1996-ban fogant meg a Berg Média Budapest Kft. A céget jelenleg több mint kétharmad arányban tulajdonló Kádár Tamás tulajdonképpen véletlenül került a média kevésbé látványos felére.
Mivel rádiós karrierről álmodott, egy ismerőse 1995-ben beajánlotta őt a Radio Bridge-hez. „Azt mondták, hogy el kell végeznem egy műsorvezetői tanfolyamot, addig viszont dolgozzak a sales osztályon. Ez annyira bejött, hogy 2-3 hónap múlva Palik László, a rádió ügyvezető igazgatója kinevezett hirdetési igazgatóhelyettessé” – emlékezett vissza a kezdetekre Kádár, aki így húszévesen már havi 100-150 ezer forint jövedelemmel büszkélkedhetett.
Saját bevallása szerint olyannyira beleszeretett a sales tevékenységbe, hogy lemondott akkori hippikülsejéről is; például levágatta a haját. Nemsokára az Edison Media Sales House-hoz igazolt, majd 1996-ban a cég megszűntével kollégájával, Hajdu Imrével megalapították a médiavásárlással foglalkozó Berg Média Budapest Kft.-t, amelyben a többségi tulajdont akkor az Edison Network képviselte. Már 1999-ben 80 millió forintért akadt volna vevő a cégre. A fordulat 2002-ben következett be az Edison Networkből távozó egyik tulajdonostárs részének megvásárlásával és az egyre több saját ügyfél megjelenésével. Szintén ekkorra esett az eredetileg a Sport 1 tv-csatorna műsoridejének eladására létrejött, ma már a RadioCaféba olvadt Premium Media Sales House alapítása.
Tavaly jelentős profiltisztítást hajtottak végre a 2005-ben már kétmilliárd forint forgalmat jegyző Bergnél: Kádár eladta az Edison Networkben lévő tulajdonrészét, s a 79 százalékban birtokolt Berg mellett az Est FM utódját, a RadioCafé 98.6 rádiót működtető Mocca Mogul Kft. – ahol 66 százalékot tart kézben – vezetésére redukálta tevékenységét.
A gyökerek
A négy cégtulajdonos közül ketten is az IT-szektorban vetették meg a lábukat, így nyilván nem a véletlen műve, hogy a nyolcvanas évek Commodore-korszakának aktív felhasználói voltak: a most 26 éves Pfaff még kisgyerekként, a 30 éves Petrovics pedig kisiskolásként. „A Commodore 64 óta mindig is érdekelt az informatika” – emlékezett vissza Pfaff; a szüleit pedig ennek nyomán nyilván nem lepte meg, hogy tanulmányait egy számítástechnikai gimnáziumban folytatta Budakeszin. Hasonlóképp számítástechnikát tanult 18 éves koráig Petrovics is. A legnagyobb magyar tulajdonú médiaügynökséget menedzselő 32 éves Kádár Tamás gyerekszínészi keresetéből adott kölcsön néha szüleinek, később pedig rádiós műsorvezetői karrierről álmodozott, így középiskola után a frissen indult székesfehérvári Kodolányi János Főiskola kommunikáció szaka felé vette az irányt. A 35 éves Kepets András pedig könyvek közé született: édesapja a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat vidéki bolthálózatának ellenőre volt. A felsőoktatásba az Országos Rabbiképző diákjaként kapcsolódott be, s a végül befejezetlenül hagyott tanulmányok alatt egy ifjúsági újság és pár zsidó imakönyv kiadásával vetítette előre jövőjét.
|
|
