2010. szeptember 03. péntek

ARCHÍVUM - 2007 / 3

Ahány kert, annyi szokás
KERTTÍPUSOK

A „körzővel rajzolt” francia-kertek szinte teljesen kikoptak, divat viszont a japánkert és a mediterrán-terrakotta világ.

Ren­ge­teg le­he­tő­ség kí­nál­ko­zik ar­ra, hogy zöld te­rü­le­te­ken egy-egy élet­stí­lust vagy han­gu­la­tot te­remt­sünk, és a mo­dern ker­té­sze­ti meg­ol­dá­sok­nak kö­szön­he­tő­en a klí­ma és a ta­laj adott­sá­gai egy­re ke­vés­bé szá­mí­ta­nak kor­lát­nak. Az itt kö­vet­ke­ző kert­tí­pu­sok kö­zül a két nagy klas­­szi­kus, a fran­cia- és an­gol­kert ma már nem an­­nyi­ra el­ter­jedt, vi­szont a kert­kul­tú­ra tör­té­ne­té­nek szem­pont­já­ból fon­tos ala­po­kat ad­ott. A ja­pán, me­di­ter­rán és al­pe­si jel­le­gű kert há­rom, nap­ja­ink­ban nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­ven­dő, nö­vény­vi­lá­gá­ban meg­le­he­tő­sen el­té­rő típusra mu­tat pél­dát.

 

Mér­tan és sza­bá­lyos­ság Az épí­tő­mű­vé­szet sza­bá­lyos mér­ta­ni rend­jé­hez iga­zo­dó architektonikus stí­lu­sú kert fény­ko­rát a ti­zen­he­te­dik szá­zad­ban, a ba­rokk kor­ban él­te. Is­ko­la­pél­dá­ja Fran­cia­or­szág­ból ter­jedt el, gon­dol­junk csak egyik leg­lát­vá­nyo­sabb ter­mé­ké­re, a ver­sailles­-i kert­re. Fő jel­lem­zői a „kör­ző­vel raj­zolt”, szi­go­rú­an geo­met­ri­kus for­mák és a szög­le­tes te­rep­ido­mok, me­den­cék. Min­dent a szim­met­ria és a sza­bá­lyos el­ren­de­zés ural: a nö­vény­ül­te­tést, az út­há­ló­za­tot, a sö­vé­nyek alak­ját; a szög­le­tes kert­ré­szek kö­zöt­ti te­rü­le­tet ha­tal­mas gyep­fe­lü­le­tek töl­tik ki. Di­va­to­sak a for­má­ra nyírt nö­vé­nyek, így a ti­sza­fa és a buk­szus, de ezek is alá van­nak ren­del­ve a mér­ta­ni áb­rák­nak, és így nem tel­je­sed­het ki iga­zán a ka­rak­te­rük. A fran­cia­kert ti­pi­kus ele­me a sö­vény­ből for­má­zott la­bi­rin­tus, az út­rend­szert pe­dig hosz­­szú al­lék al­kot­ják, ame­lyek su­ga­ra­san in­dul­nak ki az épü­let­től.

 

Vis­­sza a ter­mé­szet­be Nap­ja­ink­ban is nép­sze­rű­ek a táj­ké­pi, más né­ven an­gol­kert kü­lön­bö­ző vál­to­za­tai, bár a kis te­rü­le­tű ker­tek­be in­kább táj­ké­pi ele­me­ket le­het el­he­lyez­ni, sem­mint komp­lett an­gol­ker­tet épít­tet­ni. Kon­cep­ci­ó­ja szö­ges el­len­tét­ben áll a sza­bá­lyos fran­cia­ker­tek­ével. Cél­ja a kül­ső táj beeme­lé­se a kert­be, en­nek meg­fe­le­lő­en a ter­mé­sze­tes for­mák és el­ren­de­zé­sek dominálnak. Az em­ber al­kot­ta, sza­bá­lyos ele­me­ket és az egye­nest ki­zár­ja, nin­cse­nek alak­ra nyírt sö­vé­nyek vagy szög­le­tes ker­ti utak. Or­ga­ni­kus ívek és gör­bék ural­ják a dom­bor­za­tot, a te­rep mel­lett pe­dig a víz, a ka­nyar­gós utak és a te­ker­gős nö­vény­ágyak is a ter­mé­sze­tet utá­noz­zák. Nö­vény­vá­lasz­té­ká­ban sok­kal vál­to­za­to­sabb, mint a fran­cia­kert, meg­sza­po­rod­nak a vi­rág­zó egy­nyá­ri nö­vé­nyek és éve­lők.

Az épí­tett ele­mek is úgy he­lyez­ked­nek el, mint­ha a táj ré­szei len­né­nek. Ré­geb­ben ilyen ele­mek vol­tak a csó­na­ká­zó­ta­vak mel­lett el­he­lye­zett hattyúsházak vagy a gyűjteményeskertek, ahol a Tá­vol-Ke­let­ről be­ho­zott nö­vény­rit­ka­sá­go­kat he­lyez­ték el. Az ar­cha­i­kus ha­tást elő­se­gí­ten­dő elő­for­dult, hogy mű­ro­mo­kat he­lyez­tek el a kert­ben, vagy res­ta­u­rál­ták a már meg­lé­vő­ket.

 

Fi­lo­zó­fia a kert­ben Nagy fel­lán­go­lás öve­zi az utób­bi évek­ben a le­tisz­tult, szim­bo­li­kus for­mák­ban gaz­dag ja­pánker­tet, de Nyu­ga­ton nem tud­ták au­ten­ti­ku­san át­ven­ni a tel­jes kon­cep­ci­ót. Nem­csak a klí­ma más ná­lunk, de alap­ve­tő­en más gon­dol­ko­dás öve­zi a ker­te­ket is. A ha­gyo­má­nyos ja­pánkert­ben ugyan­is min­den egyes kő­nek vagy nö­vény­nek meg­van a ma­ga he­lye. Ko­moly tu­do­má­ny az egyes ele­mek el­he­lye­zé­se, még a kö­vek he­lyes le­ásá­sá­nak is sza­bá­lyai van­nak. A ré­gi ki­o­tói vá­ros­ban öt mi­nisz­té­ri­um csak a ker­tek el­ren­de­zé­sé­vel fog­lal­ko­zott, fi­gye­lem­be vé­ve töb­bek kö­zött azok fek­vé­sét. Nyu­ga­ton ke­vés olyan ja­pánkert van, amely a mö­göt­tes fi­lo­zó­fi­át is ma­gá­ban hor­doz­za. Az iga­zi ja­pánkert­ben egy me­di­tá­ci­ós mik­ro­koz­moszt hoz­nak lét­re, még ak­kor is, ha kis te­rü­le­tű a te­lek. A nyu­ga­ti kul­tú­rá­ban a ja­pá­nos be­ha­tás el­ső­sor­ban a nö­vény­hasz­ná­lat­ban fi­gyel­he­tő meg, mi­vel több faj­ta bír­ja az eu­ró­pai klí­mát is, így pél­dá­ul bi­zo­nyos bam­busz­fé­lék. Ezek a nö­vé­nyek vi­szony­lag gyor­san ter­jed­nek és nő­nek, va­la­mint jól il­leszt­he­tő­k a di­va­tos­nak szá­mí­tó minimálstílushoz is. A ja­pánkert nö­vé­nyei, az úgy­ne­ve­zett japonikumok a sa­va­nyú ta­lajt sze­re­tik, nem hul­lajt­ják lomb­ju­kat, vi­szont nem tű­le­ve­lű­ek. So­kan sze­re­tik, ha té­len sem csu­pasz a kert­jük, a ja­pánkert ala­csony, örök­zöld nö­vé­nyei pe­dig ezt az igényt is ki­elé­gí­tik.

 

Hegy­vi­dé­ki han­gu­lat Leg­in­kább iro­dal­mi ka­te­gó­ri­a­ként ér­de­mes meg­em­lí­te­ni az alpinker­tet, amely­ben ma­gas­hegy­sé­gi nö­vé­nyek él­nek meg: kü­lön­bö­ző fe­nyők és tör­pe örök­zöl­dek, eri­ka­fé­lék vagy a kú­szó- bo­ró­ka. Ma­gyar­or­szá­gon nem tu­dott iga­zán el­ter­jed­ni ez a kert­tí­pus, mi­vel nem al­kal­mas rá a klí­mánk, egye­dül az Al­pok­al­já­n ér­de­mes pró­bál­koz­ni ve­le. Bi­zo­nyos mér­ték­ben azon­ban le­het adap­tál­ni a kör­nye­ze­tünk­re. Te­ma­ti­kus kert­ként tel­künk hű­vö­sebb, észa­ki ol­da­lán va­ló­sít­hat­juk meg, tör­pe­fe­nyők­kel, pár­nás éve­lők­kel és ta­laj­ta­ka­ró cser­jék­kel. A ta­laj víz­el­ve­ze­tő ké­pes­sé­gét nö­vel­het­jük, ha ka­vi­csos ré­te­get ala­kí­tunk ki raj­ta.

Kü­lön szót kell ej­te­nünk az al­pe­si szik­la­kert­ről, amely­ről Ma­gyar­or­szá­gon alap­ve­tő­en rossz kép alakult ki. Ál­ta­lá­ban min­den föld­ku­pa­cot vagy domb­ol­dalt szik­la­kert­nek te­kin­te­nek, ami­re pár kis­mé­re­tű kö­vet he­lyez­tek és be­le­ül­tet­tek né­hány nö­vényt.

A sok­szor di­let­táns ma­gyar vál­to­zat­tal szem­ben az iga­zi szik­la­kert olyan te­rep­dom­bor­za­tot igé­nyel, amely­be tény­le­ge­sen be­le­il­lik. Alap­ve­tő­en dom­bos te­rü­let­re ér­de­mes te­le­pí­te­ni, kön­­nyű, ka­vi­csos ta­laj­ra, amely­nek kön­­nyű a víz­át­eresz­té­se. Ahogy a ne­vé­ben is ben­ne van, alap­ja­it nem kis vagy kö­ze­pes ka­vi­csok és kö­vek ké­pe­zik, ha­nem meg­fe­le­lő­en be­ásott szik­lák. Er­re a leg­al­kal­ma­sabb a ho­mok­kő, a mész­tu­fa és a mész­kő.

 

Me­di­ter­rán pa­raszt­ház Ma­gyar­or­szá­gon a kert­épí­té­szet­ben is a me­di­ter­rán stí­lus az egyik leg­nép­sze­rűbb irány­zat. Ná­lunk is több he­lyen le­het­sé­ges az ilyen han­gu­la­tú ker­tek lét­re­ho­zá­sa, de fi­gyel­nünk kell ar­ra, hogy a me­di­ter­rán nö­vé­nyek alap­ve­tő­en szá­raz­ság­tű­rő faj­ták, és igény­lik a nap­sü­tést. Jel­leg­ze­te­sen ilyen a le­ven­du­la, a zsá­lya, a se­lyem­akác és a roz­ma­ring. A te­ra­szon ter­ra­kot­taedé­nyek­be ül­te­tett,  kas­pós le­an­de­rek és mag­nó­li­ák for­má­já­ban le­het me­di­ter­rán han­gu­la­tot te­rem­te­ni. Ré­gen eze­ket a nö­vé­nye­ket gyak­ran át kel­lett te­lel­tet­ni, de má­ra sok tél­ál­ló faj­tát ne­me­sí­tet­tek. Nép­sze­rű­ek a cit­rus­fé­lék és a fü­ge­fák is, kü­lö­nö­sen mi­vel meg­fe­le­lő gon­do­zás mel­lett a tu­laj­do­nos pár szem „sa­ját ter­mesz­té­sű” gyü­mölcs­höz jut. Meg­le­pő­en jól le­het adap­tál­ni a me­di­ter­rán stí­lust Ma­gyar­or­szág egyes ré­sze­in, fő­leg víz­part mel­lett. A dé­li­es ha­tás­ra rá le­het ját­sza­ni pál­mák­kal, er­re kü­lö­nö­sen al­kal­mas pél­dá­ul a Ba­la­ton-fel­vi­dék klí­má­ja. Az ilyen jel­le­gű ker­tek ter­mé­sze­te­sen ha­son­ló stí­lus­ban épült ház­hoz il­le­nek leg­in­kább, de ér­de­kes ki­vé­telt ké­pez­het egy Ba­la­ton-par­ti pa­raszt­ház­hoz „sze­lí­dí­tett”, vis­­sza­fo­got­tabb me­di­ter­rán vál­to­zat sok le­ven­du­lá­val.

Az összeállítást készítette: Lukács Zsolt, Vincze Barbara, Zsély Anna

Írjon nekünk Impresszum Sitemap