|
|
 |
 Filléres emlékek
VAGYONOSODÁSI VIZSGÁLATOK
Városszerte keringenek tuti tippek arról,
hogyan lehet a jövedelemmel nem alátámasztott vagyonosodásra magyarázatot adni.
A szakértők szerint ezek a kifogások semmit sem érnek.
A vagyonosodási vizsgálatokra is igaz, hogy a legjobb módszer a prevenció, ha már megkezdõdött a vizsgálat, túl nagy játéktere nincsen az adózónak” – vélik az általunk megkérdezett szakértõk, akik szerint bár az APEH-nek a múltban is folyamatosan joga volt vagyonosodási vizsgálatokat folytatni, de amióta múlt szeptembertõl már csak okirati bizonyítás lehetséges, azaz minden jövedelemrõl hivatalos papírt kell bemutatni, „komolyra fordult a dolog”. Az elõzetes felkészülésre éppen ezért sokaknak érdemes gondolni, hiszen bárki belekerülhet a vizsgált körbe, igaz, szakértõink szerint igazán reális esély erre 50-60 millió forintos személyes vagyon felett van. Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adószakértõje, az APEH korábbi elnökhelyettese szerint ha az adóhivatal használ is valamilyen technikai alsó limitet, nem érdeke ezt publikálni, nehogy a határ alatt levõk kényelmesen hátradõlhessenek. De pontosan kik nem dõlhetnek hátra, kik kerülhetnek könnyedén a revizorok „markába”? Hogyan zajlik a vizsgálat, milyen kifogásokkal szoktak élni az érintettek, milyen „meséket” nem vesznek be az ellenõrök? És fõleg: milyen szankciókra számíthatnak azok, akik nem tudják papírokkal igazolni a vagyonuk eredetét, milyen fellebbezési lehetõségeik vannak? Adóhatósági illetékesekkel és adószakértõkkel folytattunk beszélgetéseket, íme a legfontosabb tanulságok és tanácsok.
1. Kik féljenek?
„Gyanúsak a tagi kölcsönök, a nagy értékű ingatlanok, a jachtok és néhány kiemelt ágazat a fogorvostól az építőipari vállalkozókig”
Az adóhatóság – információink szerint – kifejezetten jól választja ki azt a jellemző vállalkozói kört, amelyben érdemes vizsgálódnia. Az ellenőrzések előkészítésén a 300 vagyonosodást vizsgáló revizoron kívül további 100 ember dolgozik, ők leginkább az adóhivatal informatikai rendszerében kutakodnak. Olyan vállalkozókat keresnek, akik „cégként” is működnek, és vállalkozásaikba milliós betétet helyeztek vagy milliós kölcsönt adtak. Az APEH-nek rengeteg saját információja van, a korábbi adóhatósági vizsgálatok éppen úgy segítenek, mint – az illetékhivatal integrálása után – a nagy értékű ingatlanok listája vagy a rendőrségi bejelentések. Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke szerint az adóhivatalnak azt érdemes megnéznie, hogy egy vállalkozásnak mennyi a kötelezettsége. Ha ugyanis ebből a számból levonják az adóhatóság felé fennálló tartozásokat, illetve a banki hiteleket, akkor megmaradnak a tagi kölcsönök. Ezen az ágon érdemes elindulni, megkérdezni a kölcsönt nyújtó tagot, miből is tudott a cégének hitelt nyújtani.
Gyanúsak azok a vállalkozások is, amelyek tulajdonosa rendre nem vesz ki osztalékot, amelyeknél felduzzadt az eredménytartalék vagy a pénztár, de azok az induló cégek is, amelyek tartósan veszteségesek. Kocsis Zoltán, a vagyonosodási vizsgálatokra specializálódott Dr. Vilmányi Ügyvédi Iroda szaktanácsadója szerint annál gyanúsabb a magánszemély, minél több és minél nagyobb értékű érdekeltség kötődik a nevéhez. Az APEH megkereshet bankokat is információkért, a Földhivataltól az ingatlanokról, a Belügyminisztérium nyilvántartásaiból pedig a drága személygépkocsikról szerezhet adatokat. A luxusautó, motorcsónak, jacht, helikopter amúgy is valószínűsíti a vizsgálatot, hiszen ha magánkézben van, akkor a tulajdonos „vagyonos”, ha pedig egy cég nevén, akkor erős a gyanú, hogy a jármű valójában nem a cég érdekeit, hanem inkább a vezetők kényelmét szolgálja.
A vizsgált üzletemberek körében tartja magát az a pletyka, hogy az adóhatóság bizonyára olyan piaci információkat is használ, mint például a nagy értékű utazásokat kínáló iroda ügyfélköre, a drága kocsikkal foglalkozó díler ügyféllistája vagy a jachtklubok taglistája. Az APEH ezt cáfolja, annál is inkább, mert négy évvel ezelőtt egy Borsod megyei eset – amelynek során az APEH egy utazási irodánál lekérte a nagy értékű utazásokat vásárlók listáját – erős felzúdulást keltett, 2003 februárjában az adatvédelmi biztos a gyakorlat ellen foglalt állást, ráadásul a személyes adatok védelméről szóló törvény előírásai is rögzítik, hogy az adatokat csak célhoz kötötten, csupán a konkrét ellenőrzött magánszemély esetében kérheti ki az adóhatóság. Az általunk megkérdezett szakértők közül azonban voltak, akik úgy vélték, hogy a kontinens legszigorúbb adatvédelmi előírásai közé sorolható magyar szabályozás ugyan megnehezíti az APEH ilyenjellegű információgyűjtését, de nem teszi lehetetlenné: a más vizsgálatnál szerzett információkat például felhasználhatja a hatóság. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bár külön listát nem kérhet a módos ügyfelekről, mivel azonban az utazási iroda is adóalany, a revizor bármit kiírhat a nyilvántartásból (például a bevételek forrásául szolgáló ügyféllistát is), az információkat pedig felhasználhatja egy másik vizsgálatnál.
Amúgy is gyakori – idézik forrásaink –, hogy a revizorok egy-egy „gyanús” vállalkozáshoz köthető körhöz egyszerre jutnak el. Ha ugyanis az APEH talál egy vállalkozót alacsony jövedelemmel, de húszmilliós autóval, akkor elindul az úgynevezett hierarchia-térképen, megnézi, milyen cégekben van még részesedése, így a vizsgálat gyakran végigfut a tulajdonostársakon is. Vannak kiemelt ágazatok is. Az APEH-től, ügyvédektől, illetve tanácsadóktól származó információink szerint a vizsgálatok a többi szakmához képest jobban összpontosítanak az állatorvosokra, fogorvosokra, ügyvédekre, fodrászokra, kozmetikusokra, valamint a ruházati kiskereskedelemben, a számítástechnikában, az autó- és autóalkatrész-iparágban, illetve az építőiparban vállalkozókra.
2. Kell-e tartani a szomszédoktól?
„Az APEH foglalkozik a névtelen bejelentésekkel is, és eldönti: érdemes-e vizsgálatot indítani.”
Szintén makacsul tartja magát a vagyonosodási vizsgálatokkal foglalkozó szakemberek körében az a pletyka, hogy bár az adóhivatal a megnyilatkozásaiban inkább bagatellizálja ezt a forrást, de nagyon is fontosnak tartja a „rendes, névtelen feljelentő leveleket is”. Ha a megbántott munkavállalók, az örökösödési vitában alulmaradt testvérek, az elhagyott élettársak, az irigy szomszédok, vagy a sértett üzleti partnerek esetleg a versenytársak konkrét információkat is tartalmazó levéllel „kedveskednek” a hivatalnak, gyakran meg is kezdődik a vizsgálat. 2006-os adószakértői becslés szerint a vizsgálatok egyharmada így indult. Fontos tudni, hogy a névtelen levél is lehet kiindulás az APEH szakértői számára: bizonyítékként ugyan nem használható, de az adóhatóság mérlegeli, hogy tartalma, stílusa alapján érdemes-e lefolytatni a vizsgálatot.
Az APEH szakembereinek már van gyakorlatuk a helyükön kezelni a bejelentéseket, amelyek közül a legtöbb teljesen alaptalan. Mint Vámosi-Nagy Szabolcs felidézi: az irigy falubeliek és a szomszédok általában kevesebb konkrétummal szoktak szolgálni. „Hiába látja valaki, hogy milyen nagy a szomszéd kocsija, azt nem tudhatja, hogyan adózott. Lehet, hogy minden jövedelme legális, és a cég nevén bejelentett autót is szabályosan kezelték.” A munkavállalók és a családtagok olykor valóban sok értékes információ birtokában vannak. Egyik forrásunk felidézte, hogy egy kisiparos az ellenőrzés során arra hivatkozott, gyermeke megette (!) a pénztárkönyvet. Az abszurd állítás már a könyv kemény borítása alapján sem volt túl életszerű, de az elvált feleség fél év múlva behozta a hivatalnak volt férje házi nyilvántartását.
Az idén a sajtó is többet foglalkozik a vagyonosodási vizsgálatokkal, így több a bejelentés is. Kérdés persze, hogy a vizsgálatok számának megtízszerezésével párhuzamosan a feljelentői kedv is arányosan növekszik-e, mindenesetre az APEH-től származó információk szerint „az állampolgári bejelentések száma jelentősen megnövekedett az előző év hasonló időszakához képest.”
3. Hogyan zajlik a vizsgálat?
„A lényeg, hogy mindent az adózónak kell bizonyítani: ha a jövedelemrõl nincs hiteles papír, gyakorlatilag semmilyen kifogást nem fogad el a hatóság.”
Amikor megvan a „célszemély”, az APEH kiállítja a megbízólevelet, az adózó pedig kap egy értesítést, egy idézést. 2007-től a legtöbb esetben az értesítéssel együtt elküldik azt a 25-30 kérdésből álló kérdőívet is, amely felméri a vagyoni helyzetet. Erre a kérdőívre kell majd tételesen válaszolni a két választható időpont egyikén, a találkozón az interjú alapján a revizor személyesen tölti ki a dokumentumot. Az általunk megkérdezett ügyvédek, adótanácsadók szerint a legroszszabb, amit az adózó tehet, ha szakértő nélkül áll neki kitölteni a kérdőívet. Kocsis Zoltán szerint a „jó családban nevelkedett” emberek gyakran mindenre megpróbálnak válaszolni, arra is, amire nem tudnak, vagy amire rosszul emlékeznek. Ráadásul a jogszabályokat sem ismerik jól, a nyilatkozatot pedig később már nehéz módosítani.
Maga a kérdőív a vagyoni helyzet, a költekezés és általában véve a pénzügyek teljes felmérésére törekszik. Ingatlanokról, autókról, céges részesedésekről, adott és kapott kölcsönökről, bankszámlákról, külföldi jövedelmekről, életvitelről, utazásokról és rezsiköltségekről sorjáznak a kérdések. A vizsgálat öt-hat év vagyonosodását tekinti át, ám voltaképpen mégis szinte egy élettel kell elszámolni a válaszolónak, hiszen az adóhatóság 2007-es vagyoni helyzet mellett felméri a 2001-es vagyont, de rákérdez a 2001-es kiinduló állás eredetére is. A lényeg, hogy mindent az adózónak kell bizonyítani: ha a jövedelemről nincs hiteles papír, gyakorlatilag semmilyen kifogást nem fogad el a hatóság. A jövedelmi oldalon legálisan háromféle bevétel lehet: a hagyatéki eljárásban rögzített, az ajándékozási illetékre bejelentett, illetve az adott évi szja-bevallásokban szereplő jövedelem. A vizsgálat ezeket fogja öszszevetni a különböző, vagyonra utaló információkkal. Bevett védekezési módszer, hogy a vagyon eredetét oda datálják, ahová a vizsgálatok nem nyúlnak vissza, 15-17 évvel korábbra. Az adóhatóság azonban papír nélkül még akkor sem fogadja el ezeket a jövedelmeket, ha az ugyan megfelelő dokumentáció nélkül, de szabályszerűen keletkezett.
4. Véd-e valamit a banktitok?
„A bankok az APEH kérésére részletes információt szolgáltatnak az ügyfél számláiról, az viszont csak az ügyfélen múlik, hogy minden bankszámlát bejelent-e.”
Az csak pletyka, hogy a bankoktól automatikusan információkat szerezhet az APEH, a pénzintézetek nem jelentenek automatikusan, a betétállományt csak integráltan közlik. A bankok az APEH egyedi kérésére viszont teljesen részletes információt, kivonatot szolgáltatnak az ügyfél számlájáról. (Külföldön ez egyáltalán nem ennyire liberális, az Egyesült Államokban például az adóhatóság a 10 ezer dollárnál nagyobb lakossági pénzmozgások listáját automatikusan megkapja.)
Ma már nálunk is névre szólók a betétek, az értékpapírszámlák, a rendszerváltás után – egészen az OECD-belépésig – azonban elterjedtek voltak a bemutatóra szóló papírok, az anonim betétek. Az így nyert kamatjövedelemről ugyan szinte soha nincs megfelelő dokumentum, de bemondásra sem fogad el mindent az APEH. A hivatal állásfoglalása szerint a látra szóló papírokról is maradhatott megőrzendő dokumentum, igazolást ugyanis kapott a betétes. Praktikusan azonban felettébb nehéz ezen jövedelmek igazolása: legfeljebb akkor lehet valamit előkeresni a pénzintézetek archívumából, ha valaki megőrizte a betétkönyv számát.
Az adótanácsadók egy része éppen ezért – nem hivatalosan – azt javasolja, hogy a nehezen feltárható banki, brókercéges kapcsolatokat érdemes „elfelejteni” a vagyonosodási vizsgálatnál. A befektetések, a brókercégek értékpapírszámláján tartott részvények névre szólók, ha tehát nagyon akarja, megszerzi az információt az APEH. De ez a procedúra – pontos bejelentés hiányában – rendkívül időigényes, egyesével kellene ugyanis megkeresni a szolgáltatókat. Ám értesüléseink szerint a vizsgálatok során – pontos információ hiányában – csak a hét legnagyobb lakossági bankot szokták lekérdezni, a kisebb pénzintézeteknél, brókercégeknél, főleg pedig a takarékszövetkezeteknél tartott pénz tehát jó eséllyel rejtve marad. A befektetések egy részét így viszonylag könnyedén el lehet titkolni, ahogyan azt sem fogja megtudni az adóhatóság, hogy a vánkos alatt mennyi arany rejtőzik, hiszen csak nyilvános és hozzáférhető adatokból tud dolgozni. A bankkapcsolatok eltitkolása sok adózónak azért is kulcskérdés, mert ha a hatóság minden bankszámlához hozzáfér, akkor a kártyahasználat pontos történetét is feltérképezheti, a külföldi költekezéssel együtt.
Aki azonban szeretné eltitkolni egyik vagy másik bankszámlaszámát, annak nagyon körültekintőnek kell lenni. Egyrészt tudnia kell, hogy letévedt a törvényesség útjáról, másrészt a lebukás veszélye is fenyeget: ha ugyanis bármely becsatolt adásvételi szerződésben hivatkozás van az egyébként eltitkolt bankszámlaszámra, a hivatal biztosan lekéri a részletes számlaforgalmat.
5. Miért felesleges hivatkozni ajándékra vagy örökségre?
„Ajándékkal vagy örökséggel felesleges érvelni – papírral kell mindent bizonyítani.”
Közkeletű tévedés, hogy az adóhatóságnak elég azt mondani: ajándékba kapott jövedelem vagy örökség segítette a vagyonosodást. Ugyanis mindenről papír kell, de nézzük sorban!
A belföldi ajándékozás illeték-köteles, a rokonsági szinttől függ a sávos és progresszív illeték. Ha ilyen illetéki eljárást nem tud bemutatni az adózó, az APEH nem veszi figyelembe a magyarázatot. Az ajándék érkezhet ugyan külföldről is (igaz, ez sokáig a devizahatósági szabályok megkerülésével volt csak lehetséges), de az adóhivatal itt is megkövetelheti az erről szóló szerződést. A külföldi rokon angyali közbeavatkozása tehát kétesélyes megoldás.
Egyrészt feltételezhető, hogy az APEH sok esetben nem tud vagy nem képes időben egy külföldi adóhatóságot bevonni a vizsgálatba. Másrészt időt lehet nyerni azzal is, ha az adózó arra hivatkozik, hogy a rokonával bizalmi viszonyban volt, nem készített okiratot, és felajánlja: az ajándékozó ezt majd tanúsítja. A taktika viszont nem túlzottan célszerű. Az időnyerés azt is jelenti, hogy tovább ketyeg a késedelmi kamat, az adóhatóság ugyanis a tapasztalatok szerint a titokzatos külföldi rokon megjelenését nem fogadja el, a vizsgálat során nem hallgatja meg. (Lásd Rossz kibúvók című keretes írásainkat!)
Az adóhatóság ezen eljárása az adószakértők szerint mindenesetre támadható a bíróság előtt, az adózó ugyanis felajánlotta a bizonyítási lehetőséget, és nehéz az APEH-nek alátámasztani, hogy miért nem hallgatta meg a tanút. Zara László véleménye szerint ebben az esetben akár a papíroktól is eltekinthetnének a revizorok, hiszen ha meghallgatják az ajándékozót, aki valóban bizonyítékkal is szolgál (volt megfelelő jövedelme, a vizsgált időszakban volt ekkora pénzfelvétele a bankból), akkor ezt ajándékozási szerződés nélkül is el kellene fogadni.
Az örökölt vagyonnál ugyanaz a helyzet, mint az ajándéknál, az APEH egyetlen dolgot kérdez, van-e róla hagyatéki végzés? Amiről igen, az elfogadható, ám az olyan érvek, hogy „találtam a pénzt az örökhagyó szekrényében”, csont nélkül lepattannak a hatóságról.
6. Miért veszélyes kölcsönpénzzel érvelni?
„A kölcsönadónál is vizsgálat indul, barátok és régi üzletfelek kerülnek nehéz helyzetbe.”
Az adózók leggyakoribb védekezése, hogy kölcsönkapták a pénzt. Ennek az a veszélye, hogy azon nyomban kapcsolt vizsgálat indul a kölcsönadónál. Az első lépcsőben bevont adózó ugyan bizonyította a vagyonának a forrását, de mivel az adóhatóság továbblép, sokan vissza is vonják a kölcsönről tett állításukat. A kilencvenes években illegális üzletekbe keveredők például szinte soha nem fedik fel a forrásaikat, mert további vizsgálatoktól félnek. Hivatkozni tehát csak olyan kölcsönadóra szabad, akiről bizton tudható: tényleg volt annyi legálisan megszerzett pénze.
Vannak olyanok is, akik egy már elhunyt családtag kölcsönére hivatkoznak, és lobogtatják is az erről szóló szerződést, hiszen ezeket a magánszemélyeket értelemszerűen már nem tudják vizsgálni. Bizony, működnek erre berendezkedett okirat-hamisító „vállalkozások” is, amelyek korabeli papírokat tárolnak, vannak régi írógépeik, látszólag eredeti tehát a szerződés, és olykor még a szakértő is ezt állapíthatja meg. Az adóhatóság azonban egyrészt ellenőrizheti, hogy a követelést említi-e a hagyatéki végzés, illetve azt is, lehetett-e az elhunytnak ennyi pénze. A nyilvánvalóan csalárd módszer esetében további kockázat, hogy okirat-hamisításról van szó, amelyet az APEH esetleg bizonyíthat is. Megvizsgálhatja, hogy a papír mikor készült, egy komoly nyomozás kimutathatja, hogy öregedett a festék a papíron, az állítás tehát megdől, és az adózó könnyen egy büntetőügy főszereplője lehet.
7. Milyen büntetésre lehet számítani?
„A kamattal és bírságokkal együtt gyakran a teljes eltitkolt jövedelmet be kell fizetni.”
A rengeteg összegyűjtött adatból az adóhivatal munkatársa voltaképpen becslést végez az ellenőrzés végén, igyekszik felmérni, hogy a vizsgált, jellemzően ötéves időszakban mikor, mennyi eltitkolt jövedelem keletkezett. Algoritmusok alapján számol, majd meghozza a határozatot.
Azért nem elég az összesített szám az eltitkolt jövedelemről, mert a késedelmi pótlék meghatározásához pontosan be kell lőni a keletkezés időpontját is, időközben pedig az szja-kulcsok is változtak Az APEH adatai és beszélgetőpartnereink tapasztalatai szerint javul a vizsgálatok hatékonysága, egyrészt az adóhatóság meglepően jól tárja fel a vizsgált kört, másrészt rendkívül szigorú, ahogy egy ügyvéd fogalmazott „a korábbi évek lazasága átcsapott túlzott rosszhiszeműségbe”.
A szankció komoly, olykor gyakorlatilag a teljes be nem vallott jövedelmet be kell fizetni. Az egyik tanácsadó szerint elképzelhető például, hogy 10 millió forint be nem vallott vagyonosodást találnak, ebből ugyan csak 3 millió forintot kellett volna adózni, de az összegre rögtön 50 százalék bírság rakódik, ez a késedelmi pótlékokkal együtt akár az eltitkolt vagyongyarapodás 70-80 százaléka is lehet. A bírság maximális kulcsa 50 százalék, ez kivételes esetben akár nulláig is mérsékelhető, de gyakorlatilag mindig a felső határt szabja ki a hatóság. A késedelmi kamat az adott időszak során érvényes jegybanki alapkamat kétszerese, és mindig a következő adóbevallás időpontjától ketyeg. Tehát egy 2002-ben szerzett és eltitkolt jövedelem a 2003 márciusában esedékes bejelentéstől számít, onnan duplán meg kell fizetni az államnak az „illegális pénzhasználat” díját. Amennyiben a magánszemély nevén vannak számlák, ingóságok, ingatlanok, az APEH gyorsan hozzájut a megállapított összeghez, inkasszóval élhet, az ingatlanra is ráteheti a kezét, és árverezhet. Adócsalás miatt ráadásul feljelentést is tehet, 10 millió forintnál nagyobb csalás esetén pedig sokszor az adózó útlevelét is bevonják.
8. Hogyan lehet fellebbezni?
„Az eddigi tapasztalatok szerint a bíróságok 80 százalékban az APEH-nek adtak igazat.”
Az elsőfokú APEH-megállapítás ellen tiltakozással lehet élni, másodfokon azonban szintén az adóhivatal vizsgálódik, és ritkán „megy szembe a széllel”, vagyis ritkán dönt úgy, hogy rossz volt az első megállapítása. Rossz hír, hogy a másodfokú döntést követően 15 napon belül az adóhiányt, az ennek legfeljebb 50 százalékát elérő bírságot, illetve a késedelmi pótlékot is be kell fizetni, az APEH-nél legfeljebb részletfizetésért lehet kuncsorogni. A bírósági szakasz tehát csak a pénz kipengetése után indul.
Kocsis Zoltán szerint a szakma izgatottan várja azokat a precedens bírósági eseteket, amelyeknél jól alátámasztott a vagyongyarapodás. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyan a perek 80 százalékban az APEH nyert, de a szakügyvédek szerint a bíróságok nem nagyon szeretik az adóhivatali becslést. A fővárosban számos alkalommal például az adózó javára ítéltek, és enyhítettek a megállapításon, a vidéki ügyekben, amelyekben jellemzően az APEH nyert, és amelyekre a hivatal többször hivatkozik, az ügyfél nyilatkozatát és keresetét nem támasztották alá megfelelő tényekkel és érveléssel.
9. Mi a legjobb taktika?
„Önrevízióval csak a vizsgálat megkezdéséig lehet élni, aki már idézést kapott, erről lekésett.”
A vagyonosodási vizsgálatokat akkor lehet a legkönnyebben megúszni, ha a megelőzésre elegendő figyelmet fordítanak – állítják a szakértők. A legjobb megelőzés természetesen a törvényes út, de a korábbi botlásokat is helyre lehet hozni: érdemes például előre gondoskodni az esetleges feketén szerzett jövedelem legalizálásáról. Vannak „trükkök”, amelyekkel rendbe lehet tenni a vizsgálat előtt a számokat a jogszabályok engedte kereteken belül. Az emberi kapzsiság persze határtalan, így a jószándékú könyvelők sokszor még ma sem tudják rávenni a medencés házban élő minimálbéres vállalkozót, hogy nem feltétlenül jó csak a legkisebb bért felvenni, érdemes legalább pár millió forint osztalékbevételt is képezni. „Adókímélő” megoldás lehet a saját néven bejelentett ingó vagy ingatlanvagyon, iroda vagy autó bérbaadása a cég részére. Vannak, akik némi költséget is vállalva fehérítenek, azaz inkább kifizetik az ajándékozáshoz kapcsolódó illetéket, esetleg önrevíziót készítenek, ennek előnye, hogy az önellenőrzési pótlék megfizetése után már pótlékmentesen és részletekben be lehet fizetni a be nem vallott jövedelmek adóterheit. Önrevízióval azonban, csak a vizsgálat megkezdéséig lehet élni, aki már idézést kapott, erről lekésett.
Nem feltétlenül etikus adótanácsadói javaslat, de hasznos az előzetes vagyonmentés. A jövedelmek, a vagyon transzparenciájának csökkentésére az ismert adóoptimalizációs megoldásokat ajánlják az erre szakosodott tanácsadók, az offshore cégek, az alapítványok, a külföldi bankkapcsolatok segíthetnek. A magánszemély tulajdonából érdemes kimenekíteni minden vagyonelemet olyan társaságokba, amelyektől nem lehet elvonni, ám ezt is csak a vizsgálat megkezdése előtt lehet elvégezni, utána már fedezetelvonásnak, vagyis bűncselekménynek számít. Az APEH munkatársai ugyanis főleg azt kérdezik az adózótól, mije van most, nem azt, hogy mije volt időközben. Ha pedig a vizsgálat előtt a vagyonos ember „elajándékozta” vagy éppen alacsony áron elkótyavetyélte vagyontárgyait, akkor azt már nem lehet szankcionálni, amit pedig a törvény nem tilt, az legális eszköz. Természetesen, ha a vizsgálat már megkezdődött, akkor a vagyonelvonási célból megkötött ajándékozási és adásvételi szerződések megtámadhatók, érvénytelennek nyilváníthatók. Olykor a bíróságnak kell mérlegelni, van-e ok-okozati összefüggés, vagyis az adózó azért ajándékozott, mert fedezetet szeretett volna elvonni, vagy csak valóban eluralkodott rajta a felebaráti szeretet.
A vizsgálat során a szakértők szerint nem kell attól félni, hogy az adóhatóságnál roszszul jön ki, ha az adózó ügyvéddel, adószakértővel érkezik. Kocsis Zoltán szerint az APEH is örül, ha „írástudókkal van kapcsolatban”. A szaksegítség lényeges elemei, hogy a könyvvizsgálók végignézik a magánszemély és cége(i) dokumentációit, átvilágítják, segítenek megoldásokat találni, felkészítik az adózót a kérdőívre. Zara László szerint is a vizsgálat megindulásakor érdemes felkeresni az ehhez értő adószakértőt, sőt adott esetben az ügyvéd sem árt, ha jogi kérdést is érinthet a vizsgálat (például olyan kétes ügyleteket, amelyek nem évültek el).
Brückner Gergely
Rossz kibúvók
Sztorik a valóságból és a szigorú adóhatóság válasza
1. Rulett, ajándék
Az adózó sztorija: A szürkezónában vállalkozó budapesti férfi közel százmillió forintos vagyongyarapodásra igyekezett magyarázatot adni. A hosszú, tételes felsorolás két legnagyobb volumenű tétele szerint 40 millió forintot ruletten nyert, 45 millió forintot pedig ajándékba kapott.
APEH-reakció: Az adóhatóság egyik tétellel sem foglalkozott érdemben, a szerencsejátékból származó jövedelem csak erről szóló bizonylat esetén vehető figyelembe. Igaz, hogy korábban a rulettszalonokban nem készültek dokumentumok (az elmúlt 4-5 évben, a pénzmosás elleni küzdelem jegyében már van regisztráció), de a jövedelmet fel kellett volna tüntetni az szja-bevallásban. Az ajándékozás pedig illetékköteles lett volna, ha nem volt illetékhivatali eljárás, az APEH nem veszi figyelembe az ajándékot.
2. Kölcsön
Az adózó sztorija: A vállalkozó komoly közjegyzői költséget (majdnem egymillió forintot) is vállalva közjegyzői okirattal kiegészített kölcsönadói szerződést mutatott be az APEH-nek arról, hogy nagy értékű kölcsönt vett fel egy rokonától.
APEH-reakció: Az adóhatóság mindezt nem fogadta el, állásfoglalása szerint a közjegyzői okirat önmagában nem elég, csak azt bizonyítja, hogy a szerződésről nyilatkozó személyek azonosították magukat, de azt nem, hogy a valós gazdasági esemény is megtörtént. Történetünkben ugyanis bankszámlamozgás nem bizonyította a kölcsönt, a másik lehetséges kölcsönadási aktusról, a készpénz átadásáról pedig nem volt a feleknek közjegyző által aláírt papírja. Az APEH mindenesetre a kölcsönadónál is vagyonosodási vizsgálatot kezdeményezett.
3. Arany, párnaciha, külföld
Az adózó sztorija: „1951-ben aranyat ástam ki, ebből adtam el négy kilót” – hangzott az APEH gyakorlatában előforduló talán legabszurdabb állítás. Ezekben az esetekben a revizor dönt, természetesen ezt az állítást nem fogadta el. Ennél jóval életszerűbb volt az a budapesti állatorvos, aki az ötéves vagyonosodási vizsgálat során arra hivatkozott, korábbról származó családi eredetű jövedelmét használta fel, amelyet készpénzben otthon tartott, illetve külföldi rokonok támogatták.
APEH-reakció: Az adóhatóság a „párnacihában” tartott pénzt nem fogadta el, a vizsgálat elején és a végén meghatározott vagyoni helyzet különbözetére nem tartotta elegendő magyarázatnak a korábban megszerzett pénz hirtelen felbukkanását. A külföldi rokon ellenőrzésére megkereste a származási ország adóhatóságát. Ráadásul, mivel a kilencvenes évek közepéig a határon be kellett mutatni a behozott devizát, az erről szóló dokumentumot is kérte. Az azóta eltörölt devizahatósági rendelkezést a támogatott nem tartotta be, és az APEH szerint jogtalanságot nem lehet saját érdekben felhasználni, megdőlt a külföldi ajándék sztorija.
4. Rablás
Az adózó sztorija: Amennyiben az adózó tudja igazolni, hogy vagyona már elévült bűncselekményből, betörésből vagy rablásból származik, nem büntethető. A különös fordított bizonyítás szerint az adózónak tanúkat kell hoznia, a hatóság pedig megvizsgálja, hogy volt-e valóban az adózó által leírt felderítetlen bűncselekmény. Az elévülési idő mindig a kiróható legnagyobb büntetőtétel, lopásnál például három év, nagy értékű adócsalásnál nyolc év.
APEH-reakció: Ha ezt az érvelést elfogadja a hatóság, akkor természetesen fizetni sem kell, de szakértőink szerint vélhetően nem fog működni ez a trükk sem, mert kissé nonszensznek tűnik, hogy bűncselekmény miatt ne tudja eljárás alá vonni a gyanúsan meggazdagodót. „Saját felróható magatartására, előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat” – szól a Ptk. alapelve.
Vizsgálatdömping
10 000
Az idén az adóhatóság ennyi vagyonosodási vizsgálatot végez majd, a 2006-os 866-tal szemben. Minderre 300 ellenőrt alkalmaznak.
40 óra
Egy revizornak átlagosan körülbelül ennyi munkaórát jelent egy ügy feltárása, vagyis a 300 ember 50 hét alatt akár 15 ezer vizsgálatot is lebonyolíthat.
2350
Januárban országosan összesen ennyi vizsgálat indult.
71 százalék
Tavaly az ellenőrzések majdnem háromnegyede sikeres volt, átlagosan 9,7 millió forint vagyonosodást titkoltak el a megvizsgált adózók. Szakértőink szerint az idén akár a vizsgálatok 90-95 százaléka is megállapítással zárulhat.
|
|
