|
|
 |
 Műgyűjtés mindenkinek
A mindentgyűjtő
Barabás Lajos gyűjteményének fő vonalát a geometrikus absztrakt művek adják. A civilben pénzügyi tanácsadó úgy látja, hogy a műgyűjtés nemcsak a kiváltságosok játéka lehet: minden háztartást díszíthetnek műtárgyak, ha az ember jól megnézi, mire adja ki a pénzét.
Hiszek az emberek eredendő jó ízlésében. A szép szerintem objektív kategória, így az emberek 90 százaléka meg tudja állapítani, mi a jó, ha nem a banánt kell az eperrel összehasonlítania” – mondja a műtárgyvásárlásról Barabás Lajos, 49 éves közgazdász, aki több mint húsz éve gyűjt kortárs képzőművészeti alkotásokat, és meggyőződése, hogy nemcsak a leggazdagabbak lehetnek igényesek környezetükre. Bár Barabás igazi szenvedélyes gyűjtőként egyaránt gyűjteménye részének tekinti az archaikus, népi és naiv műalkotásokat, a tájképeket, sőt a természet formálta köveket, a könyveket, az üveg- és kerámia-tárgyakat is, kollekciója alapirányát mégis a geometrikus absztrakt művek adják.
Érzéki szögletek „A geometrikus ábrázolás sokkal régebbi, mint gondolnánk. A legősibb afrikai, európai kerámiák díszítésén már megfigyelhető” – mondja Barabás. Egyetért azzal, hogy a geometrikus formák szeretete az ember harmóniára, egyensúlyra való törekvésének lehet a megnyilvánulása – és ez igaz rá is. A geometrikus absztrakt a gyűjtő szerint „búvópatak-szerűen” van jelen a képzőművészetben; a ’10-es, ’20-as és ’60-as években itthon is divatos volt, ma leginkább Németországban, Svájcban, Hollandiában népszerű. A művek ettől még nem olcsóbbak, mint más absztrakt műalkotások, a geometrikus absztrakt gyűjtésének inkább az az előnye, hogy sokkal szélesebb a kör, amelyből a gyűjtő válogathat. „Sokan megférnek itt egymás mellett a falon, akik a való életben nem szeretik egymást.” Külföldiek és magyarok, idős mesterek és „gyerekek” közösen alkotnak egységet Barabásék házának egyik legimpozánsabb részén, a lépcső melletti falon, ahol a fekete-fehér formák és vonalak finoman úsznak át színesbe. Barabás egyik legjobb barátja a Kassák-tanítvány Fajó János, akinek rajong a művészetéért, és aki tanácsaival sokat segített gyűjtővé válásában is. Bár a geometriát szigorúnak, hidegnek, túl letisztultnak tarthatnánk, Barabás szerint lehet egyenesen érzéki ez a kifejezésmód – ezt az anyagszerűséget hordozhatja a lakásba újonnan került olajfestmény illata, a képek formái és ívei, amelyeket szemmel lehet simogatni, és a szobroké, amelyek kézzel is tapinthatók. Barabás így ír Fajó műveiről abban a cikkben, amely a Victoria című negyedévi periodikában jelent meg: „(…) műveiben festőiség, játékosság, érzékiség uralkodik. Nyoma sincs triviális megoldásoknak, de azok a színek, azok a formák olyan izgatóan nőiesek, erotikusak!” Barabás mindemellett az aktuális divattól való elhajlásnak tekinti az absztrakt geometrikus művek vásárlását, nem véletlen, hogy választott melléjük gyűjteményéhez képest atipikus műveket is: „Az egyéb jó dolgok hitelesítik a devianciámat, amit a geometrikus absztrakttal képviselek. Aki bejön a lakásba, és látja, hogy másféle művek is vannak itt, többet megért belőle.”
Mindenki gyűjthet „Furcsállom, ha valaki megengedheti magának, hogy 5-10 millió forintért építsen konyhát, mégsem látni műtárgyakat a lakásában, mert mint mondja, nincs rá pénze” – mondja Barabás, az egykori befektetési tanácsadó. Ugyanakkor azt gondolja, hogy a műgyűjtés nem a leggazdagabbak hobbija kellene hogy legyen, sőt, a kortárs képzőművészeti piac fellendítésében éppen az egy-két művészetileg értékes művet vásárló családoknak lenne kulcsszerepe – ha Magyarországon kialakulna ennek a kultúrája. „A gyűjtés szerencse, ízlés, idő és munka kérdése.” Barabás magát sem sorolja a gazdag gyűjtők közé: „Az átlagosnál több, de nem magas a fizetésem; a tárgyak a legfőbb élvezeti cikkeim.” A gyűjtést úgy engedheti meg magának, hogy megnézi, mire adja ki a pénzét. Minden pénzköltést befektetésnek tekint, és ezt ajánlja azoknak is, akik kezdő vagy nem éppen tehetős gyűjtők. Így ugyanis kevésbé hajlamos az ember herdálni a pénzt.
Barabás Lajos azt tanácsolja a kezdőknek, hogy olvassanak sokat, járjanak kiállításokra, döntsék el, mit akarnak gyűjteni, ne dobják ki a régit, de adjanak esélyt az újnak is, legfőképpen pedig győzzék le azt a pszichikai gátlást, hogy ők nem engedhetik meg maguknak a gyűjtést. Nála a szobrok esetében egy BÁV-aukción jött el az áttörés közel húsz éve, amikor megvette első szobrát, azelőtt főként szitanyomatokat, könyveket, képeket vásárolt, úgy telepítette meg otthonában a képzőművészetet.
Kalkuláció Arra a kérdésre, hogy gyűjtői döntéseiben a befektetési szempont mennyire játszik szerepet, így válaszol: „Remélem, nem követek el nagyobb hibát, mint ha másba fektetném a pénzt. Minden befektetés, és semmi sem az, hiszen nem tudhatjuk a jövőt. Van olyan mű, amit egyértelműen nem befektetésnek veszek meg, de fordítva ez nem fordul elő: nem invesztálhatok olyan műbe, ami nem tetszik, mert akkor nem tudnék együtt élni vele.” 15 éve egy aukciósházban megtetszett neki egy kisméretű, a magyar képzőművészetben szokatlan stílusú festmény, Balogh István műve, amelyet Barabás végül hatezer forintért vásárolt meg. Másnap jelentkezett valaki, aki 12 ezret adott volna érte, és bár a műkereskedő azt tanácsolta neki, hogy adja tovább a képet, Barabás megtartotta magának. „Egyedülálló lehetőség lett volna egy nap alatt 100 százalékos hasznot szerezni, de én szeretem csócsálgatni a művet, ami az enyém lesz.” A ragaszkodás igazolódott, mert a Barabás számára akkor még ismeretlen nagyváradi művészről évekkel később album jelent meg, amelynek a hátsó borítójára éppen a kérdéses festmény került.
„A kortárs gyűjtés értelmét az is adhatja, hogy a gyűjtő nagy hatással lehet egy mű létrejöttére” – mondja Barabás, aki több művésszel ápol személyes jó viszonyt. Szerepe volt például abban, hogy az idős művésznő, Hetey Katalin új mobil szobrokat készített, ezekből Barabás kölcsönzött is a március végén nyílt Vadnai galériabeli kiállításra (lásd hírrovatunkat). De talán még fontosabb a fiatal alkotók segítése, hiszen akkor válik biztosan rossz befektetéssé egy műalkotás megvásárlása, ha a művész erőtartalékai végére érve felhagy az alkotómunkával. Barabás több fiataltól is vásárol (egyik kedvence Marafkó Bence Megnyíló zöld című színpompás festménye), és rendszeresen támogatja a Fajó-féle szerencsi alkotótábort. Banki alkalmazottként is mindig próbálta elérni, hogy bankja építsen kortárs gyűjteményt, de sikertelenül. Barabás szerint egyébként ma sem minden banki, vállalati gyűjtemény jól felépített: az a baj, hogy túl sokan szólnak bele a gyűjtésbe ahelyett, hogy egy, a bank szempontjait jól ismerő és a szakmáját is értő kurátor választana.
„Hogy miért gyűjtök? Erre azzal tudnék válaszolni, hogy miért mászik meg valaki hegyeket. Mert ott vannak. Engem egy kavics is lenyűgöz, élek-halok a tárgyakért, de a mögöttük húzódó eszmékért is.”
Rácz Johanna
Mellékesen közgazdász
Barabás Lajos 1957-ben született a Komárom megyei Szákon, paraszti családban. A szövetkezetesítés miatt költöztek Budapestre; „első generációs értelmiségi vagyok” – mondja. Szülei, nagyszülei képekkel díszítették otthonukat, Barabás ott látta először, hogy a pénztelenségből nem következik igénytelenség. Általános iskolai rajztanára – akinek később gyűjtőként egy geometrikus, népi elemekkel kiegészített művére is ráakadt – nem a szokásos almamásolással gyötörte őket, hanem megmutatta nekik az absztrakt és a geometrikus ábrázolásmód szépségeit. Így történhetett, hogy az egyébként rosszul rajzoló Barabás még rajzversenyen is indulhatott. Közlekedésgépészeti szakközépiskolába járt, ami a Hősök teréhez közel volt, így Barabás iskola után kiállításokat látogatott. Ráadásul az iskolában megtanult összerakni, szétszerelni, megismert anyagokat, szerzett némi technikai jártasságot, amit később a műgyűjtésnél is kamatoztathatott. A közgazdasági egyetem elvégzése után első munkahelye a Nemzeti Bank volt, hitelezéssel foglalkozott, és közben a közeli Stúdió Galériába járt, ezzel „tartotta karban” az agyát. Ekkortájt kezdett szitanyomatokat, katalógusokat, plakátokat vásárolni. Később még több bankot megjárt, volt befektetési tanácsadó, brókercégnél is dolgozott, az utóbbi hat évben kockázatkezelőként tevékenykedett, most pénzügyi tanácsadással keresi a kenyerét. Barabás jelenleg egy pesti sorházban él feleségével, 16 éves fiával és 13 éves lányával.
|
|
