|
|
 |
 „Totemállatra nem lövök”
Erős János
Erős János: Akármit mondanak róla bankártársai, a politika áldozatának tartja magát, akinek szerinte nem a szakmai kritikák, az ÁÉB és a K&H vezetőjeként a 90-es években felmutatott teljesítménye, a vitatott ügyletek miatt kellett parkolópályára szorulni az évtized végén. Bár 2002-ben Medgyessy Péter tanácsadója volt – ő személyesen ragaszkodott kinevezéséhez –, a Magyar Fejlesztési Bank vezére szakembernek tartja magát, aki csak beszélget a politikusokkal.
manager magazin: Önt az idén a Népszabadság a 100 legbefolyásosabb magyar között sorolja fel. Az életrajzában csak annyit írnak, hogy az ÁÉB, majd a K&H vezetője volt, aztán az Orbán-kormány idején háttérbe szorult, miközben ez azért nemcsak a politikának volt tulajdonítható, hanem szakmai előtörténetének is. Egyetért azzal a kissé elnagyolt mondattal, ami az Orbán-kormány alatti éveire utal?
Erős János: Lehet így is fogalmazni, hogy az Orbán-kormány alatt háttérbe szorultam. Én szakembernek tartom magam, és azt, hogy általában a szociáldemokrata kormányok tartanak igényt a szakmai tudásomra, az nem engem és nem a kormányokat minősíti.
mm: Amikor 2002-ben kinevezték az MFB élére, akkor a sajtó elég sokat írt az ÁÉB és a K&H élén eltöltött időszakáról. Megnéztük a kinevezésről szóló határozatot, amelyben Szász Károly, a pénzügyi felügyelet akkori elnöke azt írja: Zdeborsky György elnöki, Czirják Sándor vezérigazgatói kinevezését engedélyezi, az Ön kinevezését pedig, idézem: „tudomásul veszi”. Ön szerint ennek mi volt az oka?
E.J.: Nem tudom. Erről Szász urat kell megkérdezni. Azt viszont tudom, hogy Szász úr háromszor adott ki jogosítványt vagy hozzájárulást, hogy én bankot, bankképviseletet vezessek.
mm: Ez akkor is egy erős mondat, hogy az Ön kinevezését csak tudomásul veszi, nem?
E.J.: Nem akkor volt az első kinevezésem, hanem két-három évvel korábban, amikor a svájci DBTC-nek (Discount Bank and Trust Company – a szerk.) lettem a képviselője. Akkor is neki kellett kiadni az engedélyt.
mm: Igen, de azért van egy erős distinkció a többiekkel összevetve, a háttere pedig, hogy volt egy kötélhúzás a kinevezése körül.
E.J.: Ha Szász úrnak problémája lett volna, akkor meg is tagadhatta volna a kinevezésemet.
mm: Ön akkor tudott arról, hogy a kinevezését csak tudomásul veszik?
E.J.: Nem, most hallom először.
mm: Az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter ragaszkodott ahhoz, hogy Ön kerüljön az MFB élére, de a koalíciós partner csak úgy volt hajlandó elfogadni a jelölését, ha két vezérigazgató lesz.
E.J.: Nem hiszem, hogy miattam lett ez a két vezérigazgatós modell, inkább az MFB múltja miatt lett így kialakítva. Az előtte lévő négy év is indokolta…
mm: Tehát nem az Ön kezét kellett figyelni?
E.J.: Megmondom őszintén, olyan horderejű feladatok és döntések vannak az MFB-ben, hogy elkel két vezérigazgató.
mm: Milyen munkamegosztás működik Ön és a társ-vezérigazgató, Czirják Sándor között? Volt, aki úgy fogalmazott, hogy mindenben közösen döntenek, ha mégis vannak vitás kérdések a vezetői megbeszéléseken, akkor visszavonulnak, és a következő ülésen veszik elő újra a kérdést. Teljesen egy húron pendülnek?
E.J.: Azért ezzel a megfogalmazással nem értek egyet, de most nem jut eszembe az elmúlt négy évből olyan, hogy szakmai kérdésben szögesen ellentétes véleményünk lett volna. Azért persze másképp állunk hozzá a dolgokhoz. Én egy kicsit vehemensebb, agresszívebb vagyok, Czirják úr megfontoltabb.
mm: Valaki úgy fogalmazott, hogy Czirják Sándor egy fegyelmezett banküzemben gondolkodó ember, és kialakították azt a struktúrát, amellyel az „elvtársi” kéréseket lehet hárítani. Az olyanokat például, hogy adjunk kölcsönt a TV2-nek, vagy Kapolyi László (az MSZDP elnöke, energetikai vállalkozó – a szerk.) is azt gondolta, hogy majd előkészítés nélkül menni fog, de egy évet dolgozott vele az apparátus, mire a Vásárosnaményi Erőműhöz hitelt kapott.
E.J.: Nagyon szerencsések voltunk, hogy se Medgyessy Péter, se Gyurcsány Ferenc, se Csillag István, se Kóka János soha olyan kérést nem fogalmazott meg, amivel szakmailag ne értettünk volna egyet. Nyugodtan el tudtuk utasítani azokat az üzleti felajánlkozásokat, amelyekről úgy gondoltuk, hogy üzleti alapon nem finanszírozhatók.
mm: Egy forrásunk azt mondta: az állami fejlesztési banki filozófiából következik, hogy ha nem Kapolyi Lászlónak, hanem Kiss Gézának hívják az illetőt, akkor vele nem foglalkozott volna egy évet az apparátus. A rendszerből következik, hogy a világon mindenütt azokat tudja helyzetbe hozni, akik közelebb vannak a tűzhöz.
E.J.: Ez biztos, hogy nem így van. A banktitok miatt most nem a konkrét ügyletről beszélek. Az ilyen nagy projektek finanszírozásához sok mindenre van szükség. Ezek nagyon komplex ügyek, akár Kapolyinak hívják a kérelmezőt, akár Kissnek. Amíg minden papír a rendelkezésünkre nem áll, amíg ki nem derül, hogy a beruházás üzletileg megállja-e a helyét, addig nincs hitel. Sajnos ennyi időbe telt, hogy összejöjjön. Kapolyi úr személye másodlagos kérdés volt ebben az ügyben.
mm: A Transelektro és a kiskunhalasi baromfifeldolgozó finanszírozásáról többen azt mondták, hogy a relationship banking, vagy a pofára finanszírozás tipikus példája. Az előbbi esetben az Állami Számvevőszék is hangsúlyozta, hogy már a rendelkezésre álló iratokból is lehetett látni, hogy a cég rosszul áll, miközben Önök elvileg csak stabil cégbe szállnak be.
E.J.: Azt feltétlenül szeretném leszögezni, hogy az MFB történetének legpozitívabb ÁSZ-vizsgálati eredményéről van szó. Ebben a kérdésben viszont nem értünk egyet, mert az ÁSZ nem tőkebefektetési szemlélettel vizsgálta a stabilitás kérdését. Azt vetette föl – ami a saját szempontjából érthető, de számunkra nem elfogadható –, hogy amikor a bank befektetett, akkor a cég veszteséges volt, az ingatlanjait és az eszközeit jelzálog terhelte. A tőkebefektetés viszont pont azért létezik, mert stabilnak láttuk a cég jelenét és jövőjét, hiába volt veszteséges. Határozottan állítom, hogy nem szegtük meg a saját belső szabályzatunkat.
mm: Tehát nem pénzügyileg vizsgálják, hanem a kilátásokat mérlegelik.
E.J.: Nemcsak a kilátások, hanem a saját tőke és a jegyzett tőke közti különbség miatt is stabil működést valószínűsítettünk. Az egész tőkebefektetési tevékenységünk arról szól, hogy a még magyar kézben lévő ipari cégeknek lehetőséget adjunk arra, hogy versenyképesek legyenek a nemzetközi piacokon.
mm: És még egy konkrét ügy. A nagyatádi konzervgyárat már az Ön regnálása alatt úgy adta el az ÁPV Rt., hogy a cég csak az MFB-nek tartozott több mint egymilliárd forinttal. És hogy, hogy nem, ki vette meg? A szigetvári konzervgyár, Puch László (az MSZP pénztárnoka) érdekeltsége.
E.J.: Erről sincs tudomásom, utána fogok nézni. De kezd „csőszkunyhós” érzésem kialakulni… (Az MFB utólagos közlése szerint: a konzervgyár új tulajdonosa, egy német–magyar kft. nyilvános pályázaton, felszámolási eljárás hatálya alatt vásárolta meg a konzervgyár eszközeit. A banknak nincs arról információja, hogy Puch László és a cég között kapcsolat lenne. A szerk.)
mm: Általában véve a tőkebefektetéssel kapcsolatban a piacon azok, akik az MFB működését, részben az Ön személye miatt, kicsit gyanakodva figyelték…
E.J.: Remélem, múlt időben mondta. Figyelték…
mm: Majd erre még visszatérünk a végén. Az ÁSZ-jelentésből kiderül, hogy a programot jól működtetik, nincsen nagyobb bukta annál, mint amit a piac indokol. De mennyiben védi az MFB-t az, hogy legfeljebb 49 százalékig száll be, vagyis kisebbségi tulajdonos marad?
E.J.: A 49 százalékos korlát azért van, mert mihelyt többségbe kerülnénk, konszolidálni kellene a céget a saját könyveinkben, amit nem akarunk. Pénzügyi befektetők vagyunk, így ez a konstrukció lényegében egy alárendelt kölcsöntőke program. Azt jelenti, hogy meghatározott összeggel meghatározott, átmeneti időre szállunk be. Szerződésben rögzítjük a feltételeket a kimenetről és hozamelvárásról. Az ellenőrzés azt jelenti, hogy tulajdonosként részt veszünk az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban. Ha baj van, először fölajánljuk a stratégiai partnerünknek, hogy a szerződés szerint a tulajdonrészünket vásárolja ki, ha nem él ezzel a lehetőséggel, akkor azt szabadon értékesíthetjük egy harmadik fél felé. Ha nem tudjuk a követeléseinket érvényesíteni, akkor a társtulajdonos többségi részesedését is felhasználhatjuk. A program működik, és szerintünk szükség is van rá a magyar piacon. A hazai vállalatok általában tőkeszegények, és forgóeszközhitelekből próbálják a tőkét pótolni.
mm: Valóban van arra vonatkozóan terv, hogy az egész befektetési programot át akarják tenni egy olyan magáncégbe, amelyben az állam illetve az MFB kissebségben lenne? Mi indokolja ezt?
E.J.: Gondolkodunk azon, hogy outsourcingba adnánk ezt a tevékenységet, mert így a piac más szereplői és a külföldi befektetők is lehetőséget kaphatnának.
mm: Az MFB szponzorációs programjában találtunk néhány érdekes tételt. Szép jelkép például, hogy támogatták a Rokonok c. filmet, de mivel magyarázható, hogy üzleti vállalkozások is kapnak pénzt? Miért támogatják a Sanoma kiadó egyik konferenciáját, Gyárfás Tamás érdekeltségeit, a Sport Plusz hetilapot vagy a Gazdasági Rádiót? Azokat szedtük ki, amelyek az „osztogassunk a haveroknak” kategóriának tűnnek.
E.J.: Látták a Rokonok című filmet? Szerintem jó film.
mm: Igen, láttuk, és eléggé olyan, mintha ma játszódna. De milyen elvek alapján támogatnak?
E.J.: A szponzorációra a tulajdonosok minden évben jóváhagynak egy keretet. Ennek 75 százaléka a beteg gyermekek és a művészet támogatását szolgálja. A fennmaradó keret terhére megyei képviseleteink helyi célokat támogatnak kisebb összegekkel. Úgy gondolom, ha Magyarország egyetlen Oscar-díjas filmrendezője filmet készít, akkor ehhez hozzá kell járulnunk. A támogatásokról szponzorációs bizottságunk (tagja a kommunikációs vezető, egy üzleti és egy kontrollingvezető) dönt. Sajnos az összes kérésnek nem tudnak eleget tenni, még akkor sem, ha egyetértenek vele.
mm: Ha már az adófizetők oldaláról nézzük: miért kell évi egymilliárdot kommunikációra költeni az MFB-nek?
E.J.: A kérdése pontosan öt évet késett, mert 2002 előtt kétmilliárdot költöttünk.
mm: Ez olyan érvelés, amikor mondjuk Gyurcsány Ferencre teszünk egy megjegyzést, és az a válasz rá, hogy Orbán Viktor milyen. Nézzük önmagában a dolgot.
E.J.: Azért költünk egész pontosan 750 millió forintot áfástól, mert a felméréseink szerint a vállalkozók és az önkormányzatok még mindig nem ismerik, hogy milyen forráslehetőségeik vannak az MFB-nél. Sokan nem tudják, hogy ha besétálnak egy kereskedelmi bankba, akkor azt kell mondaniuk, hogy jó napot kívánok, én a Magyar Fejlesztési Banknak ezt vagy azt a hitelét kérem.
mm: Hogyan tervezi a jövőjét? Szeretne visszamenni klasszikus kereskedelmi bank élére?
E.J.: Ha majd ezt a feladatot sikeresen végrehajtottam, akkor körülnézek, hogy mit is csináljak, de most erre szeretnék koncentrálni.
mm: A politikai pálya érdekli?
E.J.: Nem, nem akarok politikus lenni.
mm: Politikai háttérembernek tartja magát? Medgyessy Péter kampánytanácsadója volt, Gyurcsány Ferenc is megtartotta.
E.J.: Szakembernek tartom magam, nem politikai háttérembernek. Az pedig a napi munkámhoz tartozik, hogy időnként politikusokkal is beszélgetek.
mm: Medgyessy Péter kampánycsapatában miért volt benne a legszűkebb stábban?
E.J.: Medgyessy Pétert régóta ismerem, jó barátságban vagyunk, megtisztelt azzal, hogy gazdasági kérdésekben kikérte a véleményemet.
mm: A K&H-tól való távozása után, 2002 előtt a svájci bank képviselőjeként mit csinált? A svájci bankokról az embernek az jut eszébe, hogy nagyon jól őrzik a titkokat. A DBTC-ről annyi tudható, hogy egy Recanati nevű izraeli család tulajdonában van.
E.J.: A DBTC private banking tevékenységgel foglalkozott, de mivel magyar állampolgároknak akkoriban nem lehetett külföldön semmilyen számlája, a képviselet csak információs piaci ajánlatokat gyűjtött itthon, mert tudtuk, hogy a tilalmat előbb-utóbb feloldják. Egy évre rá, hogy a képviselet megnyílt, eltörölték a korlátozásokat.
mm: De hogyan találták meg Önt?
E.J.: A bank tulajdonosához, Recanati úrhoz nagyon régi barátság fűz.
mm: Tehát beszélgettek, Ön akkor pont parkolópályán volt, és kapóra jött? Egy kicsit időkitöltésnek tűnik.
E.J.: Idézőjelbe téve a parkolópályát, igen, beszéltünk, és éppen azon gondolkodtak, hogy Európában is terjeszkednek. Megkértek, hogy lássam el a képviseletüket.
mm: És akkor éppen nem volt jobb ajánlata?
E.J.: Nem volt más ajánlatom.
mm: Úgy tudjuk, hogy ha olyan megkeresés érte Medgyessy kampánycsapatát, amelyik kapcsolatban volt a pénzzel, akkor az illetőket Önhöz irá-
nyították. Tehát ha valamelyik vállalat jelezte, hogy a választások után korrupciós botrányba szeretne keveredni, akkor Ön tárgyalt.
E.J.: És a „csőszkunyhóban” találkoztam vele?! Komolyan beszél?
mm: Milyen gazdasági szakértelemre volt szükség Öntől Medgyessy kampánycsapatában? Közgazdászokkal ott Dunát lehetett rekeszteni.
E.J.: Gazdasági kérdésekkel, a bankszektorral való kapcsolatrendszerrel foglalkoztam, és azzal, hogyan kell megerősödnie az EU-csatlakozás előtt a magyar vállalati szektornak.
mm: Adott tanácsot Medgyessy Péternek vagy vezető szocialista politikusoknak, hogy hogyan kezeljék a saját privát pénzeiket? Mert ezt is hallottuk.
E.J.: Nem.
mm: Annak idején a városi pletyka szerint több száz millió forinttal támogatta a kampányt személyesen, amit mindig cáfolt.
E.J.: Most is cáfolom.
mm: A K&H után a svájci bank mellett volt ajánlata a kereskedelmi szférából? Igaz az, hogy pályázott a Deloitte könyvvizsgáló tanácsadó cég elnöki posztjára, de nem jött össze?
E.J.: A Deloitte-tól megkerestek, hogy elvben érdekel-e, de végül nem engem választottak.
mm: Egy vezető bankár úgy fogalmazott nekünk, hogy Ön már egy életre összefonódott a baloldallal és a politikával.
E.J.: Megismétlem azt, amit az elején mondtam. Szakembernek tartom magam.
mm: Önt kiváló vadásznak tartják. Egyetért azzal a mondással, amit állítólag vadásztársa, Csányi Sándor használ, hogy az apróvadhoz jó reflex kell, a nagyvadhoz türelem?
E.J.: Teljes mértékben. A vadászat egy szenvedély, egy valóságos betegség. Édesapám 50 éves volt, amikor születtem, és hatéves koromban kezdtem el vadászni. Nem tudtunk együtt focizni, ezért ebben a fiú-apa kapcsolatrendszerben ez volt az egyetlen férfias program, ahol együtt tudtunk lenni.
mm: Igaz, hogy amikor a bankszakmából kiszorult a K&H után, akkor a vadászat volt az, ami összekapcsolta ezzel a körrel?
E.J.: A kérdésből látszik, hogy maguk még soha nem voltak vadászaton. Ahhoz nem kell puskát venni a kézbe, hogy valakivel valamit meg lehessen beszélni, vagy valamilyen kapcsolatrendszert kiépíteni. Ha egy este végigmegy négy-öt budapesti vacsorázóhelyen, akkor pontosan láthatja, hogy ki kivel beszélget. Nem kell lila ködöt festeni a vadászat köré, hogy ez milyen kapcsolatformáló.
mm: De ebben az időszakban csak Csányi Sándor, az OTP vezetője és Zdeborsky György hívta el vadászni, ugye?
E.J.: Ez igaz. De a vadászat a viszonosság alapján működik. Én is elhívtam őket vadászni, és ők is engem.
mm: Az is igaz, hogy hajlandó volt még Argentínába is elutazni valami ritka galambfajtára vadászni?
E.J.: Igen, háromszor is. De nem valami különleges vadra. Sima galambra, Argentínában ugyanis erre lehet a legjobban vadászni.
mm: Gyűjti az elefántszobrokat, az irodája is tele van. Elefántra is lőtt?
E.J.: Nem. Az ember nem lő a saját totemállatára.
mm: Mennyiben tartotta egyébként az MFB-s megbízatását egyfajta rehabilitációnak? És ez a poszt már az alku tárgya volt a politikával, amikor részt vett Medgyessy kampánycsapatában?
E.J.: Maradjunk abban, hogy a politikával nem lehet alkut kötni. Ez a megbízatás nekem kihívás és óriási lehetőség volt.
mm: Viszont úgy tudjuk, hogy négyszemközti beszélgetésekben használta a rehabilitálás szót a saját karrierjére.
E.J.: Valóban használtam, de azzal összefüggésben, hogy ok nélkül történt velem, ami korábban történt.
mm: A bankszakmának mindenesetre van egy olyan része, amely úgy gondolja: nem járta végig a szamárlétrát, nagyon fiatalon került két olyan banknak az élére, ahol a tevékenysége legalábbis ellentmondásos. A K&H dolgozói részvényügyleteivel kapcsolatban volt, aki egyenesen úgy fogalmazott, a vázát nem illik úgy elrakni, hogy az ember megfogja és elrakja. Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy fiatal voltam, lehet, hogy követtem el hibákat, tévedtem, meg is fizettem érte, volt néhány év amíg elgondolkozhattam. Nem lenne egyszerűbb, mint futni a köröket a sajtóban, hogy nem is volt semmi?
E.J.: Lehet, hogy egyszerűbb lenne, de nem lenne köze a valósághoz.
mm: Számos olyan bankárt ismerünk, aki éleseszűnek és tehetségesnek tartja Önt, de hozzáteszi, hogy a ló is megbotlik. Volt, aki ennél is keményebbet mondott, nevezetesen, hogy Önnek is világossá tette egy személyes beszélgetésben: más a lazaság, és más az enyveskezűség. De egyikük sem gondolja, hogy a botlásokról szóló vádak teljesen alaptalanok, nem gondolja, hogy szegényt ártatlanul meghurcolták.
E.J.: Ilyen beszélgetésre nem emlékszem, ki volt? Tudja mit, ha tehetné se mondja meg, nem érdekel. De az enyveskezűséget határozottan visszautasítom.
mm: Akkor valaki hazudik. Most természetesen a forrásunkat nem fedjük fel. De ezek a bankárok 1999-ben is azt mondták, hogy kicsit mohó lett, kicsit eltévelyedett.
E.J.: Menjünk sorban. Az ÁÉB-ből egy olyan komoly bankot sikerült csinálni, amely az American Express számára az első magyar kapcsolat volt. Szívesen csináltam volna tovább, de az állami tulajdonos úgy döntött, hogy értékesíti. Akkor elfogadtam az ajánlatot a K&H élére. A K&H éppen túl volt egy 74 milliárd forintos konszolidáción, és utána soha nem kellett a magyar államnak garanciát vagy bármilyen segítséget adnia. A bank saját magát húzta ki a nehéz helyzetből, ment a maga útján. A történelem azt bizonyítja, hogy a K&H akkor jól döntött, még mindig létezik, és erős bank. A bank eladása – bár sokan vitatják – Magyarország egyik legsikeresebb privatizációja volt.
mm: El is mondom, hogy miért vitatják. A győztes belga–ír konzorcium a bankot összességében 125 százalékon vette meg, miután konszolidálták 74 milliárd forinttal. Ugye, minden csak nézőpont kérdése.
E.J.: És akkor az nem sikeres privatizáció? 125 százalékon?
mm: Igen, csak akkor a belgáknak kellett volna egy kis jutalmat adni Önnek, és nem a dolgozói részvényjuttatást erre használni.
E.J.: Azért nem így történt talán, mert azt korrupciónak hívták volna!
mm: És a dolgozói részvényjuttatásos konstrukciót, amit Ön használt ki, azt minek hívják? Ön 150 millió forint névértékű részvénypakettet vásárolt meg 75 millió forintért bankhitelből, majd 270 százalékos árfolyamon eladta a K&H Brókerháznak, így 330 millió forintos árfolyamnyereségre tett szert. Nulla forintért kapott 405 millió forintot.
E.J.: Amiről Ön beszél – a számokra nálam biztosan jobban emlékszik – azt sikerdíjnak hívják, ami után adóztunk. A konstrukció transzparens volt, mindenki előtt megismerhető, az információs szobában el lehetett olvasni a feltételeket, az ÁPV Rt. igazgatósága pedig jóváhagyta.
mm: Ez tény, és az is, hogy ezt semmilyen hatósági vizsgálat végül nem tudta elmarasztalni, de a jogalkotónak valószínűleg nem az volt a szándéka ezzel a konstrukcióval, hogy a privatizációt levezénylő menedzsmentnek pénzt adjon, hanem, hogy a dolgozókat részvényhez juttassa.
E.J.: Nem ismerem az újságírói etikát, lehet, hogy magasabb, mint az általam ismert magyar és angolszász üzleti és banki etika, de úgy gondolom, hogy ez abszolút belefért. Ráadásul míg a többi privatizációnál az államnak, mint eladónak garanciát kellett vállalni a portfolióra, a K&H esetében erre nem volt szükség. Ingathatják persze a fejüket, de a tények makacs dolgok…
mm: ...mert ugye előtte megtisztították. Egy. Kettő: utolsók között adták el. A bankcsoport aztán pedig a privatizáció után 1999-ben 4,4 milliárdos veszteséget produkált, aminek jelentős részét a K&H Brókerház termelte.
E.J.: Nem. A nagy részét az orosz pénzügyi válság okozta, ami a teljes hazai bankrendszerben súlyos veszteségeket okozott akkoriban. Az orosz válságért nem vállalom a felelősséget.
mm: Akkor máshogy kérdezzük. Kér-dezze meg a barátait a bankszakmában, biztosan Ön is hallotta azokat a véleményeket, hogy szakmailag sem volt tökéletes a tevékenysége az ÁÉB, majd a K&H élén.
E.J.: A nagy tekintélyű bankárok, ha problémájuk van, akkor ne így üzengessenek, hanem üljünk le, és beszéljük meg.
mm: A szakma véleményét az a hosszú szünet is kifejezi, amíg Ön kénytelen volt egy svájci bank képviseletén üldögélni. Magyarul nem rohanták meg Önt ajánlatokkal a magánszférából a K&H után.
E.J.: Bocsánat, csak tisztázzuk. A K&H-ból való felállításom politikai döntés volt, aminek indoklását megpróbálták először szakmai, majd etikai síkra terelni, de nem sikerült.
mm: Miért mondja, hogy politikai döntés volt? Még egyszer: nem kapott ajánlatokat a magánszektorból, ez a szakma ítélete, nem került rá a fejvadászok shortlistjeire.
E.J.: A kereskedelmi bank egy nagyon komoly versenyszféra. Óhatatlanul is – mint vezetők – egymás konkurensei vagyunk. Könnyű valakiről a háta mögött rosszat mondani. Másrészt ebben az időszakban – higgye el, volt időm ezzel foglalkozni – nem nagyon ürült meg felsővezetői pozíció. Amúgy meg, ha valakit felmentenek, utána pedig – mint engem - felkérnek a K&H Felügyelő Bizottság elnöki pozíciójába, akkor az azt jelenti, hogy annál olyan nagyon nagy etikai vagy egyéb problémát sem találtak.
mm: Tehát úgy gondolja, hogy jó bankszakember, és a politika áldozata lett?
E.J.: Úgy gondolom.
Vajda Éva – Mong Attila
Névjegy: Erős János
1962-ben született, édesapja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) New York-i irodájának vezetője volt. A nyolcvanas évek elején svájci és amerikai egyetemi tanulmányokat is folytatott, majd 1985-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát.
Pályáját az MNB devizagazdálkodási főosztályán kezdte, majd 1987-től egy ideig a Unicbank nemzetközi osztályvezető-helyetteseként tevékenykedett. Egy, a pénzügyi tanácsadás területére tett rövid kitérő után, 1989-től az Andrew Sarlos által létrehozott Közép-Európai Fejlesztési Társaság egyik vezetője volt. Innen került 1991-ben – 29 évesen – az akkor még részben állami tulajdonú Általános Értékforgalmi Bank Rt. (ÁÉB) vezérigazgatói székébe.
Az ÁÉB-t 1995-ben váltotta fel a szintén állami Kereskedelmi és Hitelbankkal, amelyet 1998-ig vezetett. Eközben 1997-ben a Magyar Hírlap az „Év Emberének” választotta. 1999-től 2002-ig a genfi székhelyű Discount Bank and Trust Company nevű bank magyarországi képviseletét vezette, 2002 óta pedig a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója.
Az EU-csatlakozás óta az Európai Beruházási Bank igazgatótanácsának magyar tagja, 2005 novemberében pedig az Állami Bankok Európai Szövetségének elnökévé választották.
|
|
