|
|
 |
 Szóbeszéd-analízis
SZVETELSZKY ZSUZSA PLETYKAKUTATÓ
A szóbeszéd tudományos
leírásához a hálózatmodellek adják a legnagyobb segítséget – mondja el meglepô tapasztalatát a kommunikációs szakértô. Pletykatréningjein
a fônökök megtanulhatják: dolgozóik személyes kommunikációjának korlátozása csökkenti a munka hatékonyságát.
manager magazin: Kommunikáció-elmélettel foglalkozik, ezen belül mikor szakosodott a pletykára?
Szvetelszky Zsuzsa: Az internet szociálpszichológiáját kutattam – amit rajtam kívül igen sokan –, ennek kapcsán akadtam rá a pletykára. Erről a témáról keveset írtak, ahhoz képest, hogy milyen nagy jelentőségű, hiszen minden embert érint. Antropológusok kimutatták, hogy nincs a világon olyan közösség, ahol ne lenne pletyka, illetve ahol pletyka van, ott közösség is van, vagyis a két dolog feltételezi egymást. A pletyka vizsgálatával és leírásával, legyen az természetes közösség, például egy falu vagy egy utca közössége, vagy a munkahelyi, sokkal több mindent megtudhatunk egy csoportról, mint sok egyéb tényező vizsgálatával. Igaz ugyan, hogy így csak pillanatfelvétel készül, mert a dolog nem sokáig érvényes. A pletyka ugyanis nagyon gyorsan „mozog”, az aktualitás élteti, viszont abban a pillanatban, amikor él, nagyon sok mindent elmond az adott csoportról.
mm: Van már tudományos meghatározása annak, hogy mi a pletyka?
Sz. Zs.: Én nem találtam, ezért kénytelen voltam alkotni egyet. Hiszen ha nem definiálom, akkor nem is tudom tudományosan vizsgálni. Az én definícióm szerint: A pletyka ismerhető szereplőkről szóló, nem publikus információ, ami természetes kis közösségekben érvényesül, és legfőbb jellegzetessége a terjedés. A híres emberről szóló anekdotán nem tudok változtatni, hozzátenni, mert kívül esik az ismerősi körön.
mm: Ezek szerint kritérium, hogy a beszélgetők által módosítható és bővíthető információt értjük a pletyka alatt.
Sz. Zs.: Igen, bővíthető vagy csonkítható, mert én transzformálom. Nincs két ugyanolyan pletyka, illetve két ugyanolyan tartalom. Amit délelőtt tízkor hallok és tizenegykor továbbadom, mindenképpen változni fog. Minimum a metakommunikációm változik, más arckifejezéssel adom át, vagy éppen tévedek egy számot. Nagyon sok tényező befolyásolja a pletyka transzformációját. Ez egy rejtett információs rendszer, a munkahelyen más lesz a pletyka, ha a titkárnő, és más, ha az igazgató terjeszti.
mm: Egyáltalán miért fontos az embernek pletykálni, miért olyan megkerülhetetlen jelenség?
Sz. Zs.: A pletyka jutalma a másodlagos pszichés haszon.
mm: Mi a másodlagos pszichés haszon? És főleg, mi az elsődleges?
Sz. Zs.: Az elsődleges pszichés haszon lehet például egy közösség javára az, ha valakiről olyat tudunk meg, ami miatt érdemes vele szemben óvatosabbnak lenni. Vagy valakinek kiderül egy rejtett képessége, amit a közösség is kamatoztathat.
A másodlagos haszon pedig az, amikor én érintett vagyok, vagy bennfentesnek érzem magam, ráadásul a pletykán keresztül – mivel én szereztem az infót – még a presztízsem is nő, kapcsolatot építek.
Az adja tovább a pletykát, vagyis az információt, aki erre a jutalomra vágyik.
mm: Hogyan történik a pletyka természetének tudományos elemzése?
Sz. Zs.: Magam sem gondoltam, hogy a természettudományok képviselői fognak segíteni ebben. Az elmúlt években nagyon sok segítséget kaptam Barabási Albert-László fizikustól, Csányi Vilmos humánetológustól, Csermely Péter biokémikustól, Kertész János fizikustól, de számos külföldi szakembertől is. (Csányi Vilmossal, illetve Barabási Albert-Lászlóval készült interjúinkat lásd a manager magazin 2005/9. és 2006/1. számában – a szerk.) Én magam is azt hittem, hogy ennek a témának a kutatása elsősorban humántörténet lesz, azaz az irodalom vagy a filozófia felől közelíthető meg legjobban. De akkora tömegű jelenségről van szó, amit már csak rendszerjellemzőkkel lehet leírni, ezekhez pedig a természettudományoknak van meg a módszertana.
mm: A hálózatmodellekre gondol?
Sz. Zs.: Igen, ezeket használom, támaszkodom rájuk. De azért elsősorban szociálpszichológusként vizsgálódom. A természettudományok nagy tömegű rendszerekkel foglalkoznak, ami az elmélet szintjén érdekes, én viszont a mindennapos gyakorlatban is alkalmazom a pletykakutatás eredményeit, például szervezetek pletykatréningjén. A cégek esetében a kicsi, 15–40 vagy maximum 150 fős hálózatokat kell vizsgálnom a pletyka szempontjából. Azt mérjük fel, hogyan színezi át a pletyka ezeket a hálózatokat.
mm: A cégeken, munkahelyeken való vizsgálódás miért érdekes?
Sz. Zs.: Ne feledkezzünk meg arról, hogy a vállalatok és a szervezetek tudatosan alkalmazzák a kommunikációt. Itt sokféleképpen hasznosíthatóak a pletykakutatás eredményei, hiszen a belső, a vállalati kommunikációban fontos szerepe lehet. Már az is fontos eredmény, ha tudatosítja az ember a pletyka meglétét, funkcióit és működését. Ezért van értelme egy szervezetnél pletykatréninget csinálni, mert akkor megismerik a résztvevők, hogy mi mit jelent a pletyka természetét illetően. Hogyan módosul, mi a jelentése, ha a büfében beszélget valaki valakivel, ha a folyosón vagy a főnök előszobájában – mi a különbség az ezeken a helyszíneken elhangzott információk között. Míg egy faluban heterogénebbek a pletykák, addig egy munkahelyen homogénebb információk keringenek, ezért is érdekesebb a vizsgálatuk. De azért is izgalmas ezzel foglalkozni, mert manapság az emberek sok időt töltenek a munkahelyükön. Szerelmi viszonyok, barátságok szövődnek, intrikák születnek, és ezek a helyzetek pletykakész felületek, és hozzák is a pletyka dinamikáját.
mm: Kihez szól egy vállalaton belül a pletykatréning?
Sz. Zs.: Ez attól függ, hogy mekkora a cég. Tartottam már csak vezetőknek tréninget, de tartunk félnapos workshopot is, ahol a gyakorlatban próbálták ki a dolgozók a pletyka különböző mozgásformáit.
mm: Meglepte az embereket, hogy a pletykálás szempont lehet a belső kommunikációban?
Sz. Zs.: Az első és legfontosabb a résztvevőknél az „aha élmény”. Azt gondolom, mindenki tudja, hogy ez fontos, de nem tudják, hogy ekkora a jelentősége. Amikor ott helyben egymás között átélhetik, hogy mekkora és milyen egy pletyka transzformációja, rettenetesen meglepődnek – és ez semmi ahhoz képest, hogy egy cégen belül az emeletek között hogyan alakul át egy információ. De ezek után még jönnek a finomabb rétegek. Van például navigációs pletyka, ha egy új munkahelyre érkezik valaki, mindenki eligazítja a viszonyokat illetően, és természetesen róla is születnek vélemények, elindulnak információk. 35-féle pletykatípust írtam össze, van portré- és gyógypletyka, családi, szadista és telefonpletyka is. Vagy például a generációs pletyka, ami egy tanáriban lehet érdekes, ahol több nemzedék dolgozik együtt.
mm: Mit kezdhetünk az „aha élmény” után a pletykatréningen megszerzett információkkal? Egyáltalán egészséges-e, ha ezek után kontrolláljuk a pletyka folyamatait, vagy a főnökünk teszi ezt?
Sz. Zs.: Nem az a célja a tréningnek, hogy beavatkozzunk a folyamatba, csak az, hogy felfedezzük a jelentőségét. Egy szervezet hatékonyságát jelentősen visszaveti, ha irtani, korlátozni vagy befolyásolni akarják a dolgozók személyes kommunikációját.
A tréning felszabadítja, nem pedig korlátozza a spontán kommunikációt. Nem egy multi megpróbálta beszüntetni a spontán társalgási lehetőségeket, például megszüntette az italautomatákat, hogy ne töltsék ott locsogással az időt a dolgozói. Ez mérhetően visszavetette a teljesítményt. A szervezetek vezetőinek rá kell jönniük, hogy a cég életben tartásához erre is szükség van. De azt is tudomásul kell venni, hogy amíg a főnök öt elindított információjából maximum kettő jut el a dolgozókig, addig a pletykából mind az öt szétterjed. Ha ugyanis valaki nem érintett abban, amit hall, akkor nem terjeszti tovább. Hollandiában arra is vannak kísérletek, hogy a hierarchia azonos szintjén lévő titkárnőknek tartanak pletykaidőt. Heti egyszer egy délutáni teázást, amikor kibeszélhetik magukat. Ott kiengedhet a szelep. Ezzel azt lehet elérni, hogy ne legyenek információs duzzanatok, ne munkaidőben tárgyalják ki az alkalmazottak az ügyeket.
A pletyka a közösség tulajdona! Nem lehet befolyásolni! Irányíthatatlan. Ha elzárom az információt a többiek elől, akkor önálló életre kel a pletyka, és akár árthat is. A transzparens közösséget nem fenyegeti ez a veszély. Egy pletykatréningen megismerhetik a résztvevők, mik azok a magatartásformák, amivel kiegyensúlyozottá tudják tenni a pletyka spontán dinamikáját.
mm: Pletyka nemcsak egy cégen belül létezhet, de vállalatok között is. Ezeknek a pletykáknak mi a sajátja?
Sz. Zs.: Minden cégnek van saját kódja a saját pletykáihoz. De például egy cégvezető egy másik társaság első emberével már más nyelven beszél. Ez is egy network, és itt jön be nagyon jelentősen a hálózatkutatás. A hálózatelmélet szerint hat lépéssel mindenki eljuthat a földön egy másik emberig.
A pletyka csak három lépésig él. Vagyis a kollégád anyjának a fogorvosáig. A fogorvos főnökéig már nem terjed. A pletykában a csomópontok a lényegesek, nem is az információ. A kapcsolatok gravitációja tartja életben, és ezt a természettudományok nélkül nehéz lenne láttatni.
mm: Milyen irányba kutatná még ezt a területet?
Sz. Zs.: Érdekel, hogy meddig és hogyan terjed a pletyka, milyen sebességgel, ki kinek mondja el az információt? Érdekes, hogy kik a pletyka terjesztői, kikből lesznek a nagy kommunikátorok. A közösség választja ki őket? Hogyan alakul ki ez a szerepkör, és kik hogyan csatlakoznak hozzá?
A fontos és jól értesült személyeket nem lehet megkerülni, a közösség igényli ezt a szerepet. Ha a véleményvezéreknek, vagyis az úgynevezett gócoknak elmondunk valamit, egészen más terjedési hatékonyságot érhet el a vele megosztott információ. A kommunikáció megmutatja a csoportot és a csoportdinamikát is.
Orosz Csilla
|
|
